A nagy kacsa és a keleti Long Island kacsatenyésztő ipara

Olvasói vélemények

A könyv lebilincselő történelmi beszámolót nyújt a Long Island-i kacsatenyésztésről, jól kutatott tartalommal és magával ragadó fényképekkel gazdagítva, amelyek nosztalgiát ébresztenek azokban, akik ismerik a területet.

Jól kutatott és jól megírt történet, érdekes fényképek, gyermekkori emlékeket idéz, informatív Long Island mezőgazdasági történelméről, az olvasók számára erősen ajánlott.

A kritikákban nem említettek jelentős hátrányokat.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Big Duck and Eastern Long Island's Duck Farming Industry

Könyv tartalma:

A „The Big Duck and Eastern Long Island's Duck Farming Industry” című könyv a „Long Island Duck” lenyűgöző és nagyrészt ismeretlen történetét mutatja be, amely a világ minden táján megtalálható a finom éttermek étlapján. Az első kacsafarm, az Atlantic Duck Farm 1858-ban nyílt meg Long Islanden, Speonkban; a kacsatenyésztés azonban csak 1873-ban, a Kínából érkező pekin kacsafajtával kezdett elterjedni.

Long Island vízparti adottságainak, mérsékelt éghajlatának és homokos talajának köszönhetően, valamint a mezőgazdaság modernizálódásával együtt a kacsatermelés gyorsan nőtt, az 1897-es évi körülbelül 200 000 kacsáról 1922-re kétmillió kacsára emelkedett. 1940-re közel 100 kacsafarm összpontosult főként Eastport és Riverhead között.

Napjainkban a környezetvédelmi előírások és az egyre növekvő költségek miatt már csak egyetlen Long Island-i kacsafarm maradt fenn - a Corwin's Crescent Duck Farm Aquebogue-ban. A Long Island-i kacsaiparnak azonban számos hatása megmaradt, mint például a Nagy Kacsa, a Martin Maurer által 1931-ben tervezett kacsa alakú épület, amelyet baromfi és kacsatojás árusítására használtak, és amely a híres „kacsa” építészeti kifejezést ihlette.