A nagy mélységek megnyitása: A Bathyscaph Trieste és a tenger alatti kutatás úttörői

Olvasói vélemények

A könyv átfogó és drámai történetet nyújt a trieszti tengeralattjárókról és a hidegháború alatti mélytengeri felderítési erőfeszítéseikről. A könyv egyaránt kitér a technikai szempontokra és a személyes elbeszélésekre, bemutatva az úttörő víz alatti küldetések kihívásait és eredményeit. A tempó azonban egyenetlen, és egyes részek kevésbé lebilincselőek, mint mások.

Átfogó és részletes áttekintés a trieszti programokról, az új olvasók számára is érthető írás, jól kutatott, lebilincselő történetvezetéssel, kiváló karakterfejlődéssel, valamint a nyilvános és a titkos küldetések részleteinek jó keverékével.

Egyenetlen tempó, erősebb első felével, a későbbi részek unalmasak lehetnek a túlzott részletezéssel, néhány fontos figura kimaradt vagy félremagyarázott, és az elbeszélés az utóbbi részekben kevésbé válik lebilincselővé.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Opening the Great Depths: The Bathyscaph Trieste and Pioneers of Undersea Exploration

Könyv tartalma:

Minden bizonnyal úttörők voltunk, mivel a Trieszti volt az egyike a világon csak két ilyen járműnek - a másik a francia haditengerészet FNRS-3 nevű bölcsőszkafája volt. Ez azt jelentette, hogy nekünk kellett "megírnunk a könyvet" a mélytengeri műveletekről a technika és a technológia tekintetében. Tanultunk a gyakorlatból és a kudarcokból, bár ez utóbbiak közül nagyon kevés volt komoly. Ha például szükségünk volt egy berendezésre, akkor azt meg kellett terveznünk és le kellett gyártanunk. Nem voltak olyan kereskedelmi forgalmazók, akik a mélytengeri merülés technológiai követelményeit kielégítették volna. A piac túl kicsi volt. --Don Walsh kapitány, USN (nyugállományú), PhD, az amerikai haditengerészet 1. számú tengeralattjáró pilótája előszavából.

A francia fizikus, Auguste Piccard és fia, Jacques által kifejlesztett Trieste nevű batiszkáf tudományos csoda volt, amely soha nem látott tudományos, technikai és katonai teljesítményeket tett lehetővé az óceán mélyén. Franciaország és az Egyesült Államok is megszerezte és később kifejlesztette az eredeti bathyscaph változatát. Míg Franciaország és az Egyesült Államok egyaránt a legmélyebb óceáni mélységek tudományos kutatásának eszközeként alkalmazta a bathyscaphot, az amerikai haditengerészet katonai feladatokra is kifejlesztette és alkalmazta a Triestet. A Trieste-program résztvevői már a legkorábbi évektől kezdve felismerték, hogy történelmet írnak, utat törnek a korábban feltáratlan és kiaknázatlan mélységekbe, új képességeket fejlesztenek ki és új határokat nyitnak meg. A trieszti programot és a tenger alatti technológiák és képességek korabeli fejlődését gyakran hasonlították össze a világűr fejlődésével és az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti űrversennyel.

A Trieszt megnyitotta az egész óceánt a felfedezés, a kizsákmányolás és a műveletek előtt. A bathyscaph az első generációs rendszer volt, egy T-modell, amely egy teljesen új iparágat hozott létre, és új koncepciókat ösztönzött a mélytengeri haditengerészeti műveletekre. A mélytengeri technológiák fejlődése nem rendelkezett az egyidejűleg zajló űrverseny „gee-whiz” tényezőjével, de rendkívül jelentős volt az új technológia, az új tudás és az új katonai képességek fejlesztése szempontjából.

A Nyitva a nagy mélységeket a három trieszti mélytengeri jármű, tisztjeik és katonáik, valamint a civilek története, gyakran az ő szavaikkal elbeszélve, először dokumentálva az emberiségnek a Föld utolsó határvidékén folytatott kutatásának legkorábbi éveit.