A nagy pók, aki megtanult úszni

Olvasói vélemények

A „The Big Spider Who Learned How to Swim®” című könyv egy bájos rímes történet, amely művészien ötvözi a kedvesség, az empátia és a másokon való segítés örömét. A gyermek és felnőtt olvasók egyaránt jól fogadják, és zökkenőmentes átmenetet biztosít az elbeszélések között. Az illusztrációk és a történetmesélés magával ragadó, így óvodás és általános iskolás korú gyermekek számára is alkalmas.

⬤ Kedves rímes elbeszélés
⬤ elősegíti a kedvességet és az empátiát
⬤ élvezhető gyermekek és felnőttek számára egyaránt
⬤ gyönyörű illusztrációk
⬤ zökkenőmentes elbeszélői átmenetek
⬤ időtlen témák
⬤ óvodás és általános iskolás gyermekek számára egyaránt alkalmas.

A véleményekben nem említenek említésre méltó hátrányt.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Big Spider Who Learned How to Swim

Könyv tartalma:

A nagy pók, aki megtanult úszni(R) egy szívmelengető történet egy kedves természetű és kalandvágyó pókról, akit egy kedves hal megtanít úszni, aki megmentette a pók életét, miután az egy tóba esett és majdnem megfulladt. A pók ezután bátorítja társait, amikor megtanítja nekik, hogyan kell biztonságosan átkelni egy pocsolyán.

Ez a jó hangulatú, rímekkel tarkított Read-to/Read-along történet óvodás és általános iskolás korú gyermekek számára alkalmas, mivel a kedvesség, az empátia és a megbecsülés szellemére ösztönöz.

Ez a rímes történet a női szerző elbeszélése szerint íródott, aki egy pocsolyában fuldokló pók megtalálásáról mesél. "Láttam egy pókot, aki egy pocsolyában fuldoklott. Kivettem és megmentettem az életét. Mély levegőt vett, rám mosolygott, és megkérdezte: leszel a feleségem? " Ennek a találkozásnak az édessége kellemes tempót szab egy boldog mese folytatásához, amelyben a pók megöleli a hölgyet, hogy elbúcsúzzon tőle, és elindul egy kalandra. A pók olyan barátságos lényekkel találkozik, mint egy kék madár és egy szitakötő, akik mindegyike a hátán szállítja őt. Amikor a pók a vízbe esik, és ismét veszélyben találja magát, életét egy "Tim" nevű hal menti meg, aki megtanítja úszni. A pók elgondolkodik a kalandján, és hálát és szeretetteljes megbecsülést érez a hölgy, a madár, a szitakötő és Tim iránt.

Később a pók egy csapat "pókos baráttal" van, és amikor egy pocsolyához közelednek, elmagyarázza, hogy nem megkerülni fogják a pocsolyát, hanem átúsznak rajta. Elmesélte nekik a kalandjait, és megtanította őket úszni. Köszönetet mondtak barátjuknak, amiért megtanította őket, hogyan kell félelem nélkül átkelni a pocsolyán, és boldogan folytatták útjukat.

A történet azzal ér véget, hogy a szerzőnő ismét találkozik "pókbarátjával", és gratulál neki, hogy megtanult úszni. Megkérdezte tőle, hogy nehéznek találta-e, mire a férfi azt válaszolta "Kedves hölgyem" - mondta - "először ijesztő volt, aztán egy idő után könnyűvé vált".

A jó érzésű történet azzal ér véget, hogy a szerző megbecsüli a pókot. "Ahogy újra integettem édes pókbarátomnak, tudtam, hogy minden rendben lesz vele. Bátor, kedves és okos, és tudom, hogy egy nap visszatér".

Ez a történet arra szolgálhat, hogy felébressze az olvasóban a tudatosságot, hogy ha kedvesek és segítőkészek vagyunk egymáshoz, bármilyen különbözőek is vagyunk (pl. pók és ember), akkor boldogság és siker győzhet.