A nagy szomjúság: A víz titkos élete és viharos jövője

Olvasói vélemények

Charles Fishman „A nagy szomjúság” című könyve a víz mint erőforrás fontosságát vizsgálja, kitérve az ökológiai, gazdasági és kulturális szempontokra. Célja, hogy elmélyítse az olvasók megértését a víz életünkben betöltött szerepéről, miközben megoldásokat is bemutat a víz megőrzésére. Az írás stílusa változó fogadtatásban részesül, egyesek dicsérik a lebilincselő történetmesélést és az informatív tartalmat, míg mások az ismétlődés és a tömörség hiánya miatt kritizálják.

⬤ Magával ragadó és jól megírt stílus, amely ötvözi a történetmesélést a fontos információkkal.
⬤ Reményteli perspektívát kínál a vízvédelemmel és -gazdálkodással kapcsolatban, ahelyett, hogy pusztán vészjósló szemléletet képviselne.
⬤ A tartalom informatív és átfogó a vízzel kapcsolatos globális problémákról.
⬤ Arra ösztönzi az olvasót, hogy gondolja át a vízzel való kapcsolatát, és gyakorlati meglátásokkal szolgál.
⬤ A szerző számos nemzetközi példát mutat be, így a téma átélhetővé és relevánssá válik.

⬤ Egyes olvasók szerint a könyv ismétlődő és túl hosszú, és azt sugallja, hogy tömörebben is közvetíthetné az üzenetét.
⬤ Kritika a szerző véleményformáló álláspontjával és esetleges elfogultságával kapcsolatban néhány esettanulmány esetében.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy az írás túlságosan lineáris, és a kritikai elemzésből hiányzik a mélység.
⬤ Tartalmaz némi szakzsargont, amely nem minden olvasó számára hozzáférhető.

(218 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Big Thirst: The Secret Life and Turbulent Future of Water

Könyv tartalma:

A Nature magazin dicsérete szerint"egy szórakoztató és áradó könyv", A nagy szomjúsága víz aranykorának elmúlását és a megdöbbentő tényeket vizsgálja, hogy a vízhiány hamarosan életünk egyik fő tényezőjévé válik.

A konyhai csapból folyó víz négymilliárd éves, és akár egy Tyrannosaurus rex is kortyolhatta. A víznek nem csak három állapota van - folyékony, jég és gőz -, hanem van egy negyedik is, a "molekuláris víz", amely 400 mérföld mélyen a Földben kőzetbe olvadt, és itt található a bolygó vízének nagy része. A legtöbb értékes erőforrással ellentétben a vizet nem lehet elhasználni; mindig lehet újra elég tisztává tenni ahhoz, hogy meg lehessen inni - sőt, a víz olyan tisztává tehető, hogy mérgezővé válik. A víz életünk leglényegesebb anyaga, de sokkal csodálatosabb és titokzatosabb is, mint ahogyan azt értékeljük. Ahogy Charles Fishman ebben a meglepő és tudatmódosító elbeszélésben vibrálóan életre kelti, a víz számtalan lenyűgöző módon működteti világunkat, mégis teljesen természetesnek vesszük. A könnyű víz kora azonban véget ért.

Az olvasót élénk és lenyűgöző utazásra vezeti - a Szaturnusz nedves holdjaitól Las Vegas vízmániás szállodáihoz, ahol delfinek úsznak a sivatagban, és a kiszáradt ausztrál hátország rizsfarmjától egy high-tech IBM-üzemig, amely a természetben sehol sem található egzotikus fajtájú tiszta vizet állít elő -, és szemléletesen mutatja be, hogy már magunk mögött hagytuk az évszázadokig tartó aranykort, amikor a víz meggondolatlanul bőséges, ingyenes és biztonságos volt, és a nagy tétekkel járó víz új korszakába léptünk. 2008-ban Atlanta kilencven napra volt attól, hogy teljesen kifogyjon a tiszta vízből. Kalifornia kétségbeesett küzdelmet folytat a vízkatasztrófa elhárításáért. Az elmúlt öt évben pedig Ausztrália majdnem kifogyott a vízből - és az ország teljes vízrendszerének újratervezésére kényszerült. De bármilyen drámaiak is a kihívások, a mélyebb igazság, amit Fishman feltár, az az, hogy nincs jó okunk arra, hogy a globális vízválság eluralkodjon rajtunk. Több mint elég vizünk van. Csak nem gondolunk rá, vagy nem használjuk okosan.

A Nagy szomjúság zseniálisan tárja fel a vízhez fűződő különös és összetett kapcsolatunkat. Örömmel nézzük, ahogy az óceánból hullámok gördülnek be; nagy vigaszt jelent számunkra, ha belecsúszunk egy forró fürdőbe; és a csapvíz árának ezerszeresét is hajlandóak vagyunk kifizetni azért, hogy a palackozott változat kedvenc márkáját igyuk. Szeretjük a vizet - de jelenleg nem értékeljük és nem tiszteljük. Ahogyan elkezdtük újragondolni az ételekhez való viszonyunkat - ez a változás a bio- és a helyi élelmiszer-mozgalom növekedésének motorja -, úgy kell újragondolnunk a vízhez való hozzáállásunkat és vízhasználatunkat is. A jó hír az, hogy megtehetjük. Ahogy Fishman bemutatja, számos előrelépés van folyamatban, az esővíz összegyűjtésének egyszerűségétől kezdve az olyan vállalatok, mint az IBM, a GE és a Royal Caribbean által kidolgozott briliáns innovációkig, amelyek lenyűgöző áttörést érnek el a víz termelékenységében. Nem az a probléma, hogy tudjuk, mit kell tennünk. Végső soron a legnehezebb a víztudatosságunk megváltoztatása.

Ahogy Charles Fishman írja: „Sok civilizációt megnyomorított vagy elpusztított a víz megértésének vagy kezelésének képtelensége. Nekünk hatalmas előnyünk van az előttünk élt generációkkal szemben, mert megértjük a vizet, és okosan tudjuk használni.” A Nagy szomjúság örökre meg fogja változtatni a vízről való gondolkodásunkat, a vízhez való alapvető kapcsolatunkat, és azt a kreativitást, amellyel biztosíthatjuk, hogy mindig bőségesen legyen belőle.