A Nap után

Olvasói vélemények

A könyv egy novellagyűjtemény, amely az eredetiség és a furcsaság keverékét mutatja be, és az olvasót nyugtalanító érzéssel hagyja maga után. Míg egyes történetek lenyűgöző írásmódot és egyedi nézőpontokat mutatnak be, mások szokatlan szerkezetük és témáik miatt összezavarhatnak vagy túlterhelhetnek.

Az írás eredeti és friss, néhány egyedi szófordulattal. Egyes történetek, mint például az első, „Alvin” című, magával ragadóak, és megmutatják a szerző ígéretét. A gyűjtemény megkérdőjelezi a novellák határait, és változatos témákat tartalmaz.

A gyűjtemény nyugtalanító és nyomasztó lehet, néhány történetet szükségtelenül furcsának vagy szövevényesnek érezhetünk. Egyes történetek hossza és szerkezete (például az egyik 32 oldalon át egyetlen bekezdésben írt történet) frusztrálhatja az olvasókat. Egyes elemeket inkább erőltetettnek, mintsem értelmesnek érezhetünk.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

After the Sun

Könyv tartalma:

"Könyörtelenül izgalmas... a kiszámíthatatlanság orgiája". -- New York Times Book Review

"Mintha Thomas Pynchon a kései kapitalizmusra vetemedne.... szürrealista, szemcsés részleteiben, a társadalmi entrópiával és a közösségre tett kétségbeesett kísérletekkel foglalkozik. " -- Wall Street Journal.

Egy jelentős új nemzetközi hangtól, egy igéző, leleményes regény, amely azokat a gyengéd helyeket kutatja, ahol az emberi vágyakozások átütik a széthulló világ repedéseit.

Cancn kemény kék égboltja alatt egy tengerparti fiú vásznat nyújt a turisták vágyainak, mélyen belelátva a világ alvilágába. Egy rejtélyes találkozás Koppenhágában egy informatikai tanácsadót a spekuláció nyúlüregébe vezet, amely csábítóbbnak bizonyul a szexnél. Egy londoni szerelmi háromszög összeomlása veszélyes, hipnotikus függőséghez vezet. A nevadai sivatagban egy gyászoló férfi megpróbál egyesülni egy földöntúli géppel.

Az After the Sun portálokat nyit legújabb valóságainkhoz, egy olyan globalizált világ peremén kísért, amely egyszerre telített vágyakozással és brutális tranzakcióval. Eika fikcióját fékezhetetlen sürgetés hatja át, és úgy tűnik, mintha egyetlen lélegzetvétel alatt idézte volna meg ezeket a távoli karaktereket és találkozásaikat. A megdöbbentő szépséget a groteszkkel szembeállítva, a hiperrealizmust a fantasztikummal egyensúlyozva - "mintha a leírt világokat ultraibolya szűrőn keresztül néznénk", ahogy egy dán kritikus fogalmazott -, új történetmesélési módokat talált ki egy olyan korszak számára, amikor a régiek már nem elegendőek.