Értékelés:
A könyv alapos betekintést nyújt a szövetségi napirend meghatározásának folyamatába, a politika kezdeményezőinek taktikájára és az ellenzők által alkalmazott stratégiákra összpontosítva, amelyekkel a kormány napirendjéről távol akarják tartani a témákat. Értékes betekintést nyújt a szakpolitikai konfliktusok természetébe és a különböző típusú kezdeményezésekre adott kormányzati válaszokba, bár korlátozza a szövetségi politikára való szűkös összpontosítása és a globalizációval kapcsolatos elavult perspektívája.
Előnyök:⬤ Átfogó áttekintés a napirend-meghatározási folyamatról.
⬤ A politikai kezdeményezők taktikájának és az ellenzéki stratégiáknak a részletes feltárása.
⬤ A politikai küzdelmekre adott kormányzati válaszok éleslátó elemzése.
⬤ Hasznos a szövetségi politikaalkotás és a közegészségügyi kérdések iránt érdeklődő diákok és magánszemélyek számára.
⬤ Kizárólag a szövetségi napirend meghatározására összpontosít, korlátozva alkalmazhatóságát helyi vagy nemzetek feletti kontextusokra.
⬤ Hiányzik a multinacionális érdekelt felek és stratégiáik tárgyalása.
⬤ A szöveg kissé elavult, és nem feltétlenül foglalkozik teljes mértékben a globalizáció mai kérdéseivel.
(1 olvasói vélemény alapján)
Cultural Strategies of Agenda Denial: Avoidance, Attack, and Redefinition
A napirend meghatározása kulcsfontosságú eleme a demokratikus folyamatnak, ha azt akarjuk, hogy a politikai kívülállók aggodalmait komolyan vegyék. Törekvéseik azonban néha nem csak az elégtelen erőforrások vagy a hozzá nem értő vezetők miatt vallanak kudarcot: az ellenfeleknek gyakran sikerül megakadályozniuk, hogy új kérdések valaha is a döntéshozók napirendjére kerüljenek.
Ez az első olyan könyv, amely annak vizsgálatával foglalkozik, hogy miért nem kerülnek a politikai napirendekre a sértett egyének vagy csoportok által javasolt egyes kérdések. A könyv elméleti keretet dolgoz ki a napirend-meghatározás és a napirend megtagadásának tanulmányozására, hangsúlyt fektetve az ellenfelek által a politikai kezdeményezések akadályozására és legyőzésére alkalmazott kulturális stratégiákra, és megvizsgálja az elkerülés, a támadás és az átfogalmazás konkrét stratégiáit, amelyek megmagyarázzák, hogy bizonyos kérdések miért nem kapnak figyelmet. A könyv hét esettanulmányt tartalmaz, amelyek a szakpolitikai folyamatot a szakpolitikai kezdeményezések ellenfeleinek stratégiái szempontjából vizsgálják, és bemutatják, hogy a napirend megtagadása eredményezheti, ha az ellenfeleknek sikerül a kezdeményezéseket a széles körben elfogadott világnézeteket és identitásokat fenyegető veszélynek beállítaniuk.
Négy, szövetségi ügynökségeket érintő eset mutatja be, hogy az Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet és az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal hogyan tartotta távol a saját napirendjétől a kérdéseket, hogyan kerülte el a számviteli szakma a SEC szabályozását, és hogyan tartották távol az FDA napirendjétől az életpárti erők a francia abortusztablettát. Két, közegészségügyi kérdésekre összpontosító ügy azt vizsgálja, hogy miért nem került soha a szövetségi napirendre a nemzeti egészségbiztosítás, és hogyan akadályozták meg Texasban a helyi hatóságok, hogy a kisebbségi negyedek lakói tiszta vízhez jussanak.
Végül egy, az Egyesült Államokon kívüli eset azt mutatja be, hogy Kurt Waldheim náci múltja hogyan nem vált kérdéssé az osztrák elnöki kampányában. Míg a legtöbb könyv a témák kezdeményezőire helyezi a hangsúlyt, A napirend tagadásának kulturális stratégiái egyedülálló módon egészíti ki a napirend-meghatározási irodalmat azzal, hogy az ellenfelek cselekedeteire összpontosít, és hangsúlyozza a kulturális erőforrások és a kulturálisan konstituált eszmék politikai jelentőségét a politikatudományban folyó vitában arról, hogy mennyire nyitott és demokratikus valójában a rendszerünk.