A Nato titkos hadseregei: Gladio-művelet és terrorizmus Nyugat-Európában

Olvasói vélemények

Daniel Ganser könyve a NATO ellentmondásos szerepét és titkos műveleteit vizsgálja a második világháború utáni Nyugat-Európában, különös tekintettel a „Stay Behind” hadseregekre, amelyek célja az esetleges szovjet inváziók elhárítása volt. A szerző kritikusan szemléli a nyugati demokratikus rendszereket, és összekapcsolja ezeket a műveleteket a politikai erőszak és a terrorizmus különböző megnyilvánulásaival.

Az olvasók rendkívül informatívnak és tanulságosnak találták a könyvet, amely az európai történelem egy gyakran figyelmen kívül hagyott aspektusának részletes vizsgálatát nyújtja, és alapvető kontextust biztosít a kortárs politikai dinamika megértéséhez. Sokan dicsérték a terjedelmes dokumentációt és a hivatkozásokat. A könyvet több recenzens is ajánlotta azoknak, akiket érdekel a jobboldali terrorizmus következményeinek és a háború utáni európai politika összetettségének megértése.

A kritikusok a könyv pontosságával és tudományos alaposságával kapcsolatos problémákat emelték ki, azzal vádolva Gansert, hogy politikai indíttatású forrásokra támaszkodik, és hogy állításait nem támasztja alá hiteles bizonyítékokkal. Egyesek összeesküvés-elméletnek vagy rosszul szerkesztettnek minősítették, az e-könyv kiadásában pedig számos tipográfiai hibát találtak. Összességében aggályok merültek fel a könyv tudományos integritásával kapcsolatban, és azt sugallták, hogy az inkább szenzációhajhász, mint tényszerű.

(24 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Nato's Secret Armies: Operation Gladio and Terrorism in Western Europe

Könyv tartalma:

Ez a lenyűgöző új tanulmány bemutatja, hogy a CIA és a brit titkosszolgálat a NATO katonai szövetséggel és az európai katonai titkosszolgálatokkal együttműködve hogyan hozta létre a titkos antikommunista hadseregek hálózatát Nyugat-Európában a második világháború után.

Ezeket a titkos katonákat a Zöldsapkások és az SAS különleges alakulatai képezték ki a Földközi-tenger távoli szigetein, valamint az angliai és egyesült államokbeli unortodox hadviselési központokban. A hálózatot robbanóanyagokkal, gépfegyverekkel és csúcstechnológiájú kommunikációs eszközökkel szerelték fel, amelyeket földalatti bunkerekben és titkos fegyverraktárakban rejtettek el erdőkben és hegyi réteken. Egyes országokban a titkos hadsereg összekapcsolódott a jobboldali terroristákkal, akik egy titkos háborúban politikai manipulációval, a baloldali pártok zaklatásával, mészárlásokkal, puccsokkal és kínzásokkal foglalkoztak.

A "Gladio" ("a kard") kódnevű olasz titkos hadsereget 1990-ben Giulio Andreotti olasz miniszterelnök leplezte le az olasz szenátus előtt, mire a sajtó "A második világháború óta legjobban őrzött és legkárosabb politikai-katonai titokról" beszélt (Observer, 1990. november 18.), és megjegyezte, hogy "A történet egyenesen egy politikai thriller lapjairól tűnik ki". (The Times, 1990. november 19.). Azóta Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában, Németországban, Belgiumban, Hollandiában, Luxemburgban, Dániában, Norvégiában, Svédországban, Finnországban, Svájcban, Ausztriában, Görögországban és Törökországban is felfedezték a NATO úgynevezett "stay-behind" hadseregeit. Ezeket nemzetközileg a Pentagon és a NATO koordinálta, és utolsó ismert találkozójukat a NATO-hoz kapcsolódó Szövetséges Titkos Bizottságban (ACC) tartották Brüsszelben, 1990 októberében.