Eredeti címe:
Traces of (Un-) Sustainability; Towards a Materially Engaged Ecology of Mind
Könyv tartalma:
Az emberek csak a környezetükhöz viszonyítva fejlődnek, hasonlóan ahhoz, ahogyan mi is a szüleinkhez és a gondozóinkhoz viszonyítva fejlődünk pszichológiailag.
Sem a gyermek, sem a szülő nem fogalmazható meg, nem modellezhető és nem érthető meg megfelelően anélkül, hogy a pszichológiai/ökológiai fejlődés térképén vagy modelljében a másik is szerepelne. Hasonlóképpen, a környezettel és az anyagi tárgyakkal együtt érzékelünk, gondolkodunk és érzünk, és nem csak azokkal kapcsolatban.
A fenntarthatóság elérése tehát a tudat olyan változtatásait feltételezi, amelyek az agyban, a testben és a környezet anyagiasságában közvetített, kiterjesztett és elosztott változásokkal járnak. Örökölt világunk, bármennyire is megtört, úgy irányítja egyéni és kollektív válásunkat, ahogyan a szülő irányítja a gyermek fejlődését. A (nem) fenntarthatósági perspektíva nyomai megcáfolják azt az ökonomista koncepcionális modellt, amelyben a racionális gazdasági szereplőkről tévesen úgy vélik és félreértik, hogy erkölcsi joguk, ha nem kötelességük, hogy etikai mentességgel aktívan részt vegyenek kollektív jövőnk pusztításában.
A piaci alapú gazdasági rendszer feltételezett intelligenciája és természetessége elsősorban történelmileg örökölt, kultúrán alapuló téveszmének bizonyul. Ha az értékek és attitűdök legalább részben átalakíthatók a társadalmi tudatunkat alkotó evilági anyagiság átalakításával, akkor fontos mérföldkőhöz érkeztünk a (nem) fenntarthatóság megértésében.
