Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 8 olvasói szavazat alapján történt.
The Not-Two: Logic and God in Lacan
A logika és Isten kezelésének filozófiai vizsgálata Lacan későbbi pszichoanalitikus elméletében.
Lorenzo Chiesa A nem-kettő című könyvében a logika és Isten kezelését vizsgálja Lacan későbbi munkásságában. Chiesa nagyrészt Lacan 1970-es évek eleji szemináriumaiból merít, mivel azok a "Nincs szexuális kapcsolat" axióma körül forognak. Chiesa egyszerre nyújt közeli olvasatát Lacan azon törekvésének, hogy a szexuális különbséget mint befejezetlenséget formalizálja, és értékeli a filozófiai realizmusra és materializmusra gyakorolt tágabb következményeit.
Chiesa amellett érvel, hogy a "Nincs szexuális kapcsolat" Lacan számára empirikusan és történelmileg körülhatárolt a pszichoanalízis által, mégis magától értetődő a mindennapi életünkben. Lacan úgy vélte, hogy azért szexelünk, mert szeretünk, és hogy a szerelem a szexuális kapcsolat hiányával szemben az Egy lenni vágyás. A szerelem feltételezi a valódi "nem-kettő" létezését. A nem-kettő azt a gondolatot sűríti, hogy szerelmi és szexuális életünket az a lehetetlenség diktálja, hogy a férfi ellentmondásos lényét a nő heteroszexualitásával, mint alapvetően megszámlálhatatlan Másikkal összeolvassuk. A szexuális kapcsolatokat egy transzcendentális logika, az úgynevezett fallikus funkció tartja fenn, amely megpróbálja legyőzni ezt a lehetetlenséget.
Chiesa a modern természettudománnyal és a formális logikával folytatott kritikai párbeszédére, valamint a mainstream biológiai diskurzus által tekintett szexualitás lebontására is összpontosít. A szexualitás új, a befejezetlenségen alapuló logikájának kidolgozása megköveteli az élet minden állítólagos logoszáról és minden teleologikus fejlődésről való lemondást.
Lacan számára a befejezetlenség igazsága a szexualitáson keresztül pszichoanalitikusan megközelítve lehetővé tenné, hogy tovább menjünk a hagyományos onto-teológia leleplezésében, és azt egy még kidolgozásra váró "para-ontológiával" helyettesítsük. A befejezetlenség igazságát tekintve, kérdezi Chiesa, el tudunk-e gondolni egy ilyen igazságot önmagában anélkül, hogy a befejezetlenséget az igazságról szóló másik igazsággá, vagyis Isten mint abszolút létező egy újabb alakjává változtatnánk?
