Értékelés:
Brad S. Gregory „A nem szándékolt reformáció” című könyve a protestáns reformációnak a modern nyugati kultúrára gyakorolt nem szándékolt következményeit vizsgálja, és azt állítja, hogy az jelentős szekularizációhoz és erkölcsi relativizmushoz vezetett. Gregory átfogó elemzést nyújt a történelmi, kulturális és filozófiai következményekről, miközben szigorú tudományos megközelítést alkalmaz. Néhány olvasó azonban úgy találja, hogy a könyv túlságosan részletes, sűrű, és hiányoznak belőle az alternatív nézőpontok.
Előnyök:⬤ Elgondolkodtató tézis, amely a reformációt a modern szekularizációval és kulturális kérdésekkel kapcsolja össze.
⬤ Jól kutatott és aprólékosan dokumentált.
⬤ Akadémiai jellege ellenére is közérthető írásmód, amely a tudományos olvasóknak és a nagyközönségnek egyaránt szól.
⬤ Foglalkozik fontos történelmi és filozófiai személyiségekkel és eszmékkel.
⬤ Kiemeli a kulturális gyakorlatok és a szellemi fejlődés közötti bonyolult kapcsolatokat.
⬤ A könyv hosszú és egyesek szerint unalmas, ami elriaszthatja az alkalmi olvasókat.
⬤ Hiányoznak az alternatív nézőpontok vagy megoldások a feltárt problémákra, ami egyesek szerint egysíkúnak találja az érveket.
⬤ Egyes kritikák szerint a szerző írásmódja túlságosan tudományos vagy bonyolult a nem szakemberek számára.
⬤ A modern szekuláris és ateista nézetekkel szembeni elfogultságot állít.
(83 olvasói vélemény alapján)
The Unintended Reformation: How a Religious Revolution Secularized Society
Brad Gregory egy olyan műben, amely éppúgy szól a jelenről, mint a múltról, azonosítja a protestáns reformáció nem szándékolt következményeit, és nyomon követi, hogyan alakította a modern állapotokat a következő öt évszázad során. A vallási és világi meggyőződések hiperpluralizmusa, az érdemi közjó hiánya, a kapitalizmus és annak mozgatórugója, a fogyasztói társadalom diadala - Gregory szerint mindezek egy olyan mozgalom hosszú távú hatásai voltak, amely több mint egy évezred végét jelentette, amely során a kereszténység keretet adott a nyugati szellemi, társadalmi és erkölcsi élet közös alakításának.
A protestáns reformáció előtt a nyugati kereszténység egy intézményesített világnézet volt, amely a földi társadalmak biztonságára vonatkozó elvárásokkal és az egyének örök üdvösségének reményével volt tele. A reformáció főszereplői ennek a jövőképnek a megvalósulását igyekeztek előmozdítani, nem pedig megzavarni. A középkori kereszténység elutasításainak, megtartásainak és átalakulásainak bonyolult szövevénye azonban fokozatosan felváltotta azt a vallási szövetet, amely a nyugati társadalmakat összekötötte. Mára csak töredékek maradtak: intellektuális nézeteltérések, amelyek a szakosodott diskurzusok egyre finomabb frakcióira szakadnak szét; az a felfogás, hogy a modern tudomány - mint minden igazság forrása - szükségszerűen aláássa a vallásos hitet; a vallás terápiás látásmódjának elterjedt alkalmazása; egy sor becsempészett erkölcsi érték, amelyekkel egy steril liberalizmust próbálunk megtermékenyíteni; és az az intézményesített feltételezés, hogy csak a világi egyetemek képesek a tudásra.
A Nem szándékolt reformáció azt a kérdést teszi fel, hogy mi sodorta a Nyugatot a pluralizmus és a polarizáció e pályájára, és mélyen a középkori keresztény múltunkban találja meg a válaszokat.
