Értékelés:
A könyv a nemzetközi jogalkotás kortárs módszereit tárgyalja, hangsúlyozva a hagyományos állami szereplőkön túl a különböző szereplők, például a nem kormányzati szervezetek, a bíróságok és az egyének szerepét. Kiemeli, hogy jogi megoldásokra van szükség az új globális fenyegetések kezelésére, és beépíti az alapvető emberi értékeket felemelő természetjogi elméleteket. A szerzők szerint a jogalkotás folyamatos folyamat, amelynek alkalmazkodnia kell a változó kihívásokhoz.
Előnyök:A könyv értékes betekintést nyújt a nemzetközi jogalkotás különböző szereplőinek szerepébe, foglalkozik a modern globális kihívásokkal, és hangsúlyozza a legitimitás és az alapvető emberi értékek fontosságát a jogban. Emellett a könyv fizikai minőségét is kiválónak jegyzik.
Hátrányok:A cím megtévesztheti az olvasót, aki azt várja, hogy a nemzetközi jog hagyományos forrásaira összpontosít, nem pedig a kortárs módszerekre. Egyes olvasók talán kissé elvontnak vagy gyakorlati példák nélkülinek találják a jog változó természetéről és hiányosságairól szóló értekezést.
(3 olvasói vélemény alapján)
The Making of International Law
Ez a kurzus a kortárs nemzetközi jog kialakításának fő tárgyalási folyamatait és a jogalkotás eszközeit vizsgálja. Nem a nemzetközi jog hagyományos - és nem hagyományos - forrásainak és elméleteinek ismertetésére törekszik, hanem a nemzetközi jog kialakításában alkalmazott folyamatok, résztvevők és eszközök azonosítására. Ennek megfelelően megvizsgálja azokat a mechanizmusokat és eljárásokat, amelyek révén új jogi szabályok születnek, illetve a régi szabályokat módosítják vagy hatályon kívül helyezik. Az ENSZ-re, más nemzetközi szervezetekre, diplomáciai konferenciákra, kodifikációs testületekre, nem kormányzati szervezetekre és bíróságokra összpontosít.
Minden társadalom érzékeli annak szükségességét, hogy különbséget tegyen jogi normái és más, a társadalmi, gazdasági és politikai viselkedést szabályozó normák között. A hazai jogrendszerekkel ellentétben azonban, ahol ezt a megkülönböztetést jellemzően alkotmányos rendelkezések határozzák meg, a nemzetközi jogrendszer decentralizált jellege miatt ez összetett és vitatott kérdés. Ráadásul a kortárs nemzetközi jog gyakran a kötelező és nem kötelező erejű jogi eszközök, valamint a szokásjog és az általános elvek finom és változó kölcsönhatásának eredménye. Csak ebben a tágabb összefüggésben lehet teljes mértékben értékelni az úgynevezett "puha jog" és a többoldalú szerződések jelentőségét.
A nemzetközi jogalkotás struktúráinak vizsgálata során fontos kérdés, hogy milyen mértékben és milyen feltételek mellett tudunk vagy kell ítéletet alkotnunk legitimitásukról és koherenciájukról. Egyszerűen fogalmazva, egy illegitimnek vagy inkoherensnek tekintett jogalkotás nagyobb valószínűséggel hatástalan folyamat. Ebből a szempontból az ENSZ Biztonsági Tanácsa jogalkotói hatáskörének átvétele egyedülálló előnyöket kínál a gyorsaság és az egyetemesség tekintetében, ugyanakkor különleges kihívást is jelent a más nemzetközi jogalkotó testületekben megfigyelhető nyitottabb és részvételi folyamat kialakulása szempontjából.