A nemzetközi rend mítosza: Miért maradnak fenn a gyenge államok és miért tűnnek el az állam alternatívái

Olvasói vélemények

Arun Chowdhury gyenge államokról szóló könyve vegyes kritikákat kap, dicsérik tudományos mélységéért, ugyanakkor kritizálják a hozzáférhetőségéért és azért, mert nem képes megválaszolni a gyenge országok természetével kapcsolatos kulcsfontosságú kérdéseket.

A könyv kifinomult kutatásokat és kiemelkedő tudományos munkát kínál a gyenge államok témájában, így értékes forrás a nemzetközi kapcsolatokat tanulmányozók számára.

Az írásmódot túlságosan tudományosnak és nehezen érthetőnek jellemzik, inkább hasonlít egy szakdolgozatra, mint az általános olvasóknak szánt anyagra. Nem foglalkozik megfelelően a gyenge országok túlélésével kapcsolatos fontos kérdésekkel.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Myth of International Order: Why Weak States Persist and Alternatives to the State Fade Away

Könyv tartalma:

2011 februárjában a líbiai polgárok fellázadtak Muammar Kadhafi ellen, és gyorsan megdöntötték a hatalmát. A rezsim összeomlásának gyorsasága sok megfigyelőt zavarba ejtett, és az ezt követő polgárháború megmutatta, hogy a Foreign Policy bukott államokat tartalmazó indexe mélyen hibás - a Foreign Policy 2010-ben 110 államot jelölt meg, amelyeknél nagyobb a valószínűsége annak, hogy káoszba süllyednek, mint Líbiában. Látványosan tévedtek, de ez egy nagyobb hibára mutat rá a hagyományos külpolitikai bölcsességben: a bukott vagy gyenge és instabil államok nem anomáliák, hanem többségben vannak. Több állam hasonlít Líbiára, mint Svédországra.

Miért gyenge és instabil a legtöbb állam? Charles Tilly híres diktumából kiindulva, miszerint "a háború hozta létre az államot, és az állam hozta létre a háborút", Arjun Chowdhury azt állítja, hogy a probléma abban rejlik, hogy tévesen a demokráciát és a gazdasági hatalmat a stabilitással azonosítjuk. A stabilitás valódi forrása azonban a nagy háborúk: csak az ilyen háborúk által előidézett egzisztenciális válság késztethette a polgárokat arra, hogy önként feláldozzák azokat az erőforrásokat, amelyek lehetővé tették az állam számára, hogy kiépítse a túléléshez szükséges kapacitást. A posztkoloniális korszak fejlődő államai soha nem tapasztalták meg azokat a követelményeket, amelyeket a nagyobb államközi háborúk támasztottak az európai államokkal szemben, és ezért e nemzetek polgárai nem voltak hajlandóak feláldozni azokat az erőforrásokat, amelyek az állami kapacitások kiépítéséhez szükségesek. India és Mexikó például nagy gazdasággal rendelkező, kialakult demokráciák. A stabilitási mutatóik ellenére mindkét ország messze nem stabil: India járásainak közel negyedében aktív maoista lázadás folyik, Mexikót pedig erőszak, kábítószer-kereskedelem és a helyi kormányzatban tapasztalható magas szintű korrupció sújtja. A bevételek beszedése sem hatékony. Ennek következtében nem rendelkeznek a modern államok legalapvetőbb feladatainak ellátásához szükséges adóalappal: a szervezett erőszak ellenőrzésével egy adott területen és az alapvető szolgáltatások biztosításával az állampolgárok számára. E mércével mérve a világ államainak többsége - körülbelül kétharmada - gyenge állam.

Chowdury azt állítja, hogy a nemzetközi biztonság pontos értékeléséhez normatív váltásra van szükség: a gyengeség és a kudarc nyelvezete meghazudtolja azt a tényt, hogy az erős államok kivételek. Chowdhury úgy véli, hogy ennek a normának a lebontása létfontosságú, mivel arra ösztönzi a fejlődő államokat, hogy háborúval építsenek államot, ami rendkívül költséges megközelítés - emberéletek és tőke tekintetében. Ráadásul korunkban ez a megközelítés kudarcra van ítélve, mivel a múltbeli totális háborúk ma már nagy valószínűséggel nem fordulnak elő. Ugyanilyen fontos, hogy a felkínált nem állami alternatívák nem életképes alternatívák. Jobb vagy rosszabb, de továbbra is egy állam által uralt világban fogunk élni, ahol a legtöbb állam gyenge. A A nemzetközi rend mítosza ellenkező értelmezésű és átütő erejű írása azt követeli, hogy alapvetően gondoljuk át a nemzetközi politika olyan alapvető fogalmait, mint a politikai stabilitás és az államcsőd.