Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 7 olvasói szavazat alapján történt.
The Peoples' Sermon: Preaching as a Ministry of the Whole Congregation
Az evangélium hirdetése a megkereszteltek felelőssége, nem pedig a felszenteltek kiváltsága. Az igehirdetés nem egyéni vállalkozás. Ez egy közösségi gyakorlat, az egész gyülekezet szolgálata, amely akkor a leghűségesebb, ha a folyamatot megosztják.
A The Peoples' Sermon (A nép prédikációja) című könyvében Shauna K. Hannan amellett érvel, hogy többé már nem hűséges, ha egy prédikátor elszigetelten készít egy prédikációt, vasárnap reggel (szó szerint vagy átvitt értelemben) „a szószékre” lép, egyoldalú monológot mond, majd hétfőn egyedül kezdi elölről a következő vasárnapra való felkészülés, a kutatás és az írás folyamatát.
Hannan célja, hogy olyan életerős istentiszteleti közösségeket hozzon létre, ahol mindenki ismeri és megéli a gyülekezet prédikációs szolgálatában betöltött szerepét, ahol mind a papság, mind a laikusok felhatalmazást és felszerelést kapnak a prédikáció előtti, alatti és utáni szerepükben. Arra bátorítja az olvasókat, hogy gondolkodjanak el azon, mi is a prédikáció, és hogy az egyház miért foglalkozik ezzel a gyakorlattal, valamint hogy fedezzék fel a gyülekezet prédikációs szolgálatában betöltött különböző szerepeket. Végigvezeti az olvasókat és közösségeiket egy olyan folyamaton, amely felkészíti a hallgatókat arra, hogy betöltsék aktív szerepüket a gyülekezet prédikációs szolgálatában.
A Népek prédikációja azt meri sugallni, hogy a prédikáció akkor a leghűségesebb, ha együttműködő. A lelkészek nem birtokolják a szószéket; ők kezelik azt.