A népirtás paradoxona: demokrácia és nemzedéki idő

Eredeti címe:

The Genocide Paradox: Democracy and Generational Time

Könyv tartalma:

A népirtó erőszakot rosszabbnak tartjuk, mint másfajta erőszakot - talán a legrosszabbnak, ami létezik. De mit mond ez arról, hogy mit értékelünk a genoszról, amelyen a nemzetek állítólag alapulnak? Ez a demokráciák számára sürgető kérdés.

Értékeljük az időben való létezésnek azt a módját, amely a múltban és a jövőben rögzít bennünket, vagyis azok között, akik voltak, és azok között, akik még lehetnek. Ha a genosz egy olyan csoport, amelyet ez a nemzedéki idő alkot, akkor a démosz az anti-genoszként lett kitalálva, amely nem rendelkezik az öröklés kritériumával, hanem csak a forradalmi idő megszakítása szerint fordul elő. Amennyiben a démosz fennmarad, egyfajta genoszként éljük meg, például a demokratikus nemzetállamként.

Ennek eredményeképpen a demokráciák kényszerhelyzetben vannak, tagadják a genosz-gondolkodást, miközben a genosz-élet időbeli formáit dédelgetik; irtóznak a genocídális erőszaktól, de állandósítják és leplezik azt.

Ez a népirtás paradoxona. O'Byrne végigköveti a problémát az egzisztenciális kategóriák iránti elkötelezettségünkön keresztül Arisztotelésztől Linneaus és Darwin élettaxonómiájáig, a rokonság antropológiáin keresztül, amelyek a társadalmi világhoz kötnek minket, az etikai elmélet hiányosságain keresztül a demokráciaelmélet történetéig és a ténylegesen létező demokráciák által alkalmazott védekező taktikáig, amikor a népirtás meghatározására került sor az ENSZ népirtási egyezménye számára.

Azt állítja, hogy bár a demokrácia modelljei mind teret engednek a vitának, nem képesek megragadni annak nemzedéki szerkezetét, vagy nem ismerik el életünk nemzedéki tartalmát. Nem ismerik a minket létrehozó és fenntartó viszonyok esetlegességét és bizonytalanságát. Ennek óriási a veszélye.

Felkészületlenül hagy bennünket a demokrácia hiányosságaival való szembenézésre és a többszörös időbeliségek elviseléséért folytatott küzdelmére. Emellett felkészületlenül hagy bennünket arra is, hogy megértsük a démosz és az erőszak közötti kapcsolatot, valamint azt, hogy az elég jó állampolgárok képesek-e elviselni a marginalizált népek lassan égő pusztulását. Mi kell ahhoz, hogy egy népirtásellenes demokráciát képzeljünk el?