The Keelmen of Newcastle Upon Tyne, 1638-1852
A munkások egy jelentős csoportjának megértéséhez alapvető fontosságú dokumentumok teljes jegyzetekkel és bevezetéssel ellátott kiadása.
Newcastle upon Tyne-ban a keelmenek, vízmesterek és egyéb munkások közül több mint 1800 munkaképes férfi van, akiknek többsége skót és borderi, akik a Tynedale és Reddesdale vidékéről érkeztek. Így kezdődik egy 1638-as jelentés, amely egy újabb sztrájkot panaszol, és amely ezt a kötetet nyitja. Északkelet-Anglia szénjét évszázadokon át keelekkel szállították lefelé a Tyne folyón - sekély vitorlájú uszályokkal, nagy vitorlával és egyetlen óriási evezővel. Az ilyen hajók személyzetének munkája attól a ponttól kezdve, ahol a szén a folyóba érkezett, egészen addig, ahol a hajó legénysége a keleti partra, Londonba és távolabbra tartó tengerjáró hajókra rakodott, veszélyes, kellemetlen, fizikailag nagyon megterhelő, ugyanakkor rosszul fizetett munka volt. A kieli munkások küzdelmei sorsuk javításáért, megélhetésük megőrzéséért, valamint önmaguk és családjuk eltartásáért betegségben és öregségben is féktelen, sőt veszélyes emberek hírnevét vívták ki. Ugyanakkor a szakszervezetek kialakulása előtt évekkel szoros munkaszolidaritásról is tanúbizonyságot tettek, valamint független karitatív támogatást nyújtottak maguknak.
Ez a kötet számos helyi és országos levéltárból származó, a kielmanokkal kapcsolatos, változatos elsődleges forrásanyagot gyűjt egybe. A Newcastle város helyi hatóságainak a kabinetminiszterekhez írt levelei Robert Harley-től kezdve Newcastle hercegén keresztül Robert Peelig, amelyekben a keelmenek viselkedésére panaszkodnak, és a kormány támogatását kérik a velük való bánásmódhoz, állandó témát képeznek. De a kielmeneknek is voltak támogatóik, köztük Daniel Defoe író. A kötet, amely a kielmanek tevékenységének több mint 200 évét öleli fel, kitér a sztrájkokra, lázadásokra, büntetőeljárásokra (a lázadó kielmanek ellen, de azok ellen is, akik 1750-ben Károly bonni herceget Anglia királyává kiáltották ki), a haditengerészet által történő leigázásra - a kielmanekre nagy szükség volt -, valamint a férfiak és családjaik számára jótékonysági alapítványok létrehozására irányuló erőfeszítésekre, és a kórházuk 1852-es pusztulásával zárul. A kötet teljes bevezetője mindezeket a dokumentumokat koruk kontextusába helyezi.