A nihilizmus kora: A kereszténység a Nagy Háborútól a kultúrharcokig

Olvasói vélemények

Fr. John Strickland „A nihilizmus kora” című könyve alapos történelmi elemzést nyújt a nihilizmusról és annak a nyugati civilizációra gyakorolt hatásáról, összekapcsolva azt olyan ideológiákkal, mint a nácizmus, a kommunizmus és a liberalizmus. A könyv a hagyományos kereszténység szemszögéből vizsgálja, hogy az elmúlt évszázadban bekövetkezett filozófiai és kulturális változások hogyan járultak hozzá a jelenlegi társadalmi problémákhoz, miközben a korai kereszténységhez való visszatérés mellett érvel, mint lehetséges megoldás mellett. A kritikák kiemelik a tudományos megközelítést, az információk mélységét és azt a képességét, hogy a múlt ideológiáit összekapcsolja a mai problémákkal, bár a könyvet néha komornak és kihívást jelentő olvasmánynak tartják.

Jól kutatott és dokumentált, átfogó áttekintést nyújt a 20. századi történelemről, hatékonyan kapcsolja össze a kulturális és politikai mozgalmakat, közérthető, mégis mély írás, éleslátó elemzés az eszmék következményeiről, ajánlott azoknak, akik a modern társadalmi kérdések mélyebb megértését keresik.

A könyv tartalma miatt lehangoló lehet, kihívás a sorozat előzetes ismerete nélkül olvasni, az ortodox kereszténységhez való visszatérésen kívül nincsenek konkrét megoldások a kortárs problémákra, és néhány részre ráférne a további elmélyülés.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Age of Nihilism: Christendom from the Great War to the Culture Wars

Könyv tartalma:

A sorozat eme utolsó kötetében John Strickland a kereszténység legzavarosabb évszázadának történetét meséli el.

Amikor az első világháború előestéjén a nihilizmus kezdte fenyegető árnyékát vetni, egy Friedrich Nietzsche nevű önjelölt „antikrisztus” és egy makacsul keresztény Fjodor Dosztojevszkij egyaránt baljós víziókat kínált arról, hogy mivé válik a Nyugat, ha „Isten halott”, és így bármilyen erkölcsi cselekedet megengedetté válik. Bár a totális háború megerősíteni látszott ezeket a jóslatokat, nyomában egy olyan terv született, hogy szekuláris ideológiákkal építsék újra az utópiát, amely a nácizmus esetében még inkább megnyitotta a szakadékot.

A második világháború után a kommunizmus és a liberalizmus versenyezhetett a végső elsőségért, de végül mindkettő nem tudta pótolni a Nyugat mély, első évezredbeli múltjának elveszett transzcendenciáját. A huszonegyedik század kezdetén az utópia ugyanolyan megfoghatatlan volt, mint valaha, és a paradicsomi kultúra ismét hívogatta a szekularizmus évszázadai által kimerített civilizációt.