Értékelés:
A könyv Rose Dugdale életét tárja fel, aki egy különleges személyiség, műkincstolvaj és az ír köztársasági ügy szószólója volt. Belemerül a könyv összetett személyiségébe és a „bajok” idején elkövetett tetteinek történelmi összefüggéseibe. A kritikusok összességében jól megalapozottnak és lebilincselőnek ítélték a könyvet, bár egyesek szerint túlságosan a politikai hovatartozására összpontosított, és nem eléggé magára a műkincslopásra.
Előnyök:⬤ Jól megalapozott és lebilincselő elbeszélés
⬤ lenyűgöző téma, egyedi perspektívával a műkincslopás és a „bajok” témájában
⬤ tájékozott szerző által szakszerűen megírt
⬤ érzelmes és elgondolkodtató tartalom
⬤ sok olvasó nehezen tudta letenni.
⬤ Néhány olvasó időnként lassúnak találta a tempót
⬤ néhány kritikus nyelvtani hibákat jegyzett meg
⬤ többen úgy érezték, hogy túl nagy hangsúlyt kapott Dugdale politikai aktivizmusa a műkincslopás helyett
⬤ vegyes érzésekkel Dugdale jellemével kapcsolatban, egyesek önzőnek és értelmetlennek tartották a tetteit.
(41 olvasói vélemény alapján)
The Woman Who Stole Vermeer: The True Story of Rose Dugdale and the Russborough House Art Heist
Az örökösnőből lett forradalmár Rose Dugdale rendkívüli élete és bűntettei, aki 1974-ben egyedüli nőként hajtott végre nagyszabású műkincsrablást.
A bűnözés világában szokatlan közös vonás van a műkincslopók és a sorozatgyilkosok között: szinte kizárólag férfiak. De mint mindenben, itt is mindig akad egy-egy kiugró személy - valaki, aki szembemegy a trenddel, szembemegy a megbízható profilokkal, és a nyomozók és kutatók fejét vakarja. A nagy műkincsrablások történetében ez a kiugró Rose Dugdale.
Dugdale élete egyedülállóan hírhedt. Rendkívül gazdag családba született, de feladta az Oxfordban tanult doktorátust és örökösnőként folytatott életét, hogy csatlakozzon az ír republikánizmushoz. Bár a felszínen úgy tűnik, hogy ő Patricia Hearst brit változata, minden, csak nem az.
Dugdale fejjel előre rohant az akció felé, élére állt a brit történelem első légi terrortámadásának, és végrehajtotta korának legnagyobb műkincsrablását. 1974-ben egy bandát vezetett az írországi Russborough House pazar épületébe, és milliós értékű, értékes festményekkel távozott, köztük Goya, Gainsborough és Rubens műveivel, valamint a titokzatos mester, Johannes Vermeer Hölgy, aki levelet ír a szobalányával című alkotásával. Dugdale így lett - a mai napig - az egyetlen nő, aki jelentős műkincsrablást hajtott végre. És ahogy Anthony Amore A nő, aki ellopta Vermeert című könyvében feltárja, valószínűleg nem ez volt az egyetlen ilyen rablása.
A The Woman Who Stole Vermeer Rose Dugdale története, kezdve a devonshire-i idilli neveltetéstől és a debütáló lányként II. Erzsébetnek való bemutatkozásától az egyetemi évekig és a későbbi radikális életmódjáig. Bűnözői és aktivista élete egyszerre hihetetlen és lenyűgöző, és biztosan magával ragadja az olvasót.
