Értékelés:
Az Unni Turretini által írt „A Nobel-díj elárulása” című könyv kritikával illeti a Nobel-békedíjat, és feltárja, hogyan távolodott el az Alfred Nobel által létrehozott eredeti szándékoktól. A könyv megvizsgálja a díj odaítélése mögött meghúzódó korrupciót, politizálást és megkérdőjelezhető döntéseket, valamint lehetséges reformokat javasol a díj integritásának fenntartása érdekében.
Előnyök:A könyv lebilincselő és informatív, a történelmi, politikai és pénzügyi ismereteket ötvöző, beszélgetésszerű elbeszélést nyújt. Sok olvasó értékeli a szerző alapos kutatását és a Nobel-békedíj jelenlegi állapota elleni meggyőző érveket. Hatékonyan rávilágít a díj eredeti kritériumai és az évek során kiválasztott díjazottak közötti ellentmondásokra.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy találta, hogy a könyv ismétlődik, különösen ami az egyes díjazottak részletes bemutatását illeti. Emellett, bár a téma izgalmas, néhányan úgy érezték, hogy az írás lehetett volna szórakoztatóbb és kevésbé unalmas, különösen a díj korrupciójáról szóló kezdeti leleplezések után.
(6 olvasói vélemény alapján)
Betraying the Nobel: The Secrets and Corruption Behind the Nobel Peace Prize
A Nobel-díjat, kategóriától függetlenül, mindig is politika, intrika, sőt botrányok övezték. Ezek azonban elhalványulnak a Békedíj mellett, amely továbbra is korunk legrangosabb, legcsodáltabb és legvitatottabb díja.
Unni Turrettini norvég író teljesen felforgatja mindazt, amit a Békedíjról tudni véltünk - mind a történelmét, mind pedig a díj odaítélésének módját.
Ahogy az 1984-es győztes, Desmond Tutu fogalmazott: "Alighogy megkaptam a Nobel-békedíjat, azonnal orákulum lettem". A Békedíj azonban, ahogyan mi ismerjük, alapjában véve korrupt.
Az első és a második világháborút övező években a Nobel-békedíj a remény jelzőfényévé vált, és a béke bajnokai révén világszerte hivatkozási pont és inspiráció lett. De az út során valami rosszul sült el. Alfred Nobel elkövette azt a hibát, hogy a norvég parlamentre bízta a Nobel-békedíj bizottság tagjainak megválasztását, amely a bizottságot olyan politikusokkal töltötte meg, akik hűségesebbek voltak politikai pártjuk programjához, mint a Nobel-díj perogatívájához. Ennek eredményeként a győztesek gyakran a politikai célszerűség eredménye.
A Nobel-díj elárulása című könyv a díj meglepő és gyakran korrupt történetét tárja fel, és megvizsgálja, hogy a bizottság mit remélt elérni a választásokkal, beleértve a mostanra hírhedtté vált Cordell Hull, valamint Henry Kissinger, Al Gore és Barack Obama díjazását. Turrettini bemutatja a megnövekedett médiafigyelem hatásait, amelyek a Nobel-díjat népszerűségi díjjá, illetve ellentmondásos, bajkeverő elismeréssé tették.
Az olyan nyertesek kiválasztása, akik nyilvánvalóan nem a béke bajnokai, bizalmatlanságot szül. Ugyanígy a kiválasztási folyamat átláthatóságának hiánya is. Miközben a vezetés és a kormányzás iránti bizalom történelmi mélypontra süllyedt, a Nobel-békedíj szimbolikus referencia arra nézve, hogy mi, mint társadalom, hogyan állunk. A Nobel-díj szellemének és szándékainak modernkori elárulása kulcsszerepet játszik a társadalmi diszfunkciók életben tartásában.
De van remény. A Nobel elárulása megmutatja, hogyan válhat a Nobel-békedíj ismét a remény és a tiszteletreméltó vezetés jelzőfényévé. A díj katalizátora lehet és kell, hogy legyen a változásnak - és inspiráció a többiek számára, hogy a saját nagyságunkhoz hasonlóan a béke bajnokai legyünk, akikre a világnak szüksége van.
