A nők és az istentisztelet Korinthusban: Pál retorikai érvei az 1. korintusi levélben

Olvasói vélemények

Lucy Peppiatt könyve meggyőző és közérthető elemzését nyújtja az 1. Korinthusi levélben található, a nők egyházban betöltött szerepéről szóló, gyakran zavaros részeknek. Amellett érvel, hogy Pál a korinthusi elképzeléseket idézi és cáfolja, ami feloldja az írásaiban lévő látszólagos ellentmondásokat. A könyv jól kutatott, és olyan friss nézőpontot mutat be, amely megkérdőjelezi a hagyományos értelmezéseket, így laikus olvasók és tudósok számára egyaránt alkalmas.

⬤ Lenyűgöző és koherens érvelés, amely összebékíti az egymásnak ellentmondó szövegrészeket.
⬤ Hozzáférhető írásmód, amely érthetővé teszi az összetett gondolatokat.
⬤ A történelmi értelmezések alapos vizsgálata.
⬤ Friss nézőpont a nők egyházban betöltött szerepéről.
⬤ Magával ragadó mind a laikus olvasók, mind a tudósok számára.
⬤ A páli szövegek mélyebb megértésére ösztönöz.
⬤ Az olvasók pozitív fogadtatása és átalakító hatása.

⬤ Néhány olvasó kihívásnak találta a részleteket és a görög terminológiát.
⬤ Nyomdahibák jelenléte rontotta az olvasás élményét.
⬤ A tézis kezdetben egyesek számára erőltetettnek tűnhet, és nyitott gondolkodásmódot igényel az értékeléséhez.

(28 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Women and Worship at Corinth: Paul's Rhetorical Arguments in 1 Corinthians

Könyv tartalma:

Pál apostolnak az 1Korinthus 11-14-ben a nők nyilvános istentiszteleten betöltött szerepéről, valamint a nyelveken szólás és a prófétálás értékéről a hitetlenek számára megfogalmazott érveinek értelmezése régóta kihívás elé állít minden laikus olvasót vagy tudóst.

Az évek során felajánlott számos magyarázat ellenére ezeket a részeket továbbra is következetlenségek, ellentmondások és rejtélyek jellemzik. Lucy Peppiatt az 1Korinthus 11-14 olvasatát kínálja, amelyben azt javasolja, hogy Pál a korinthusi férfi vezetéssel beszélget a korinthusi férfi vezetéssel azok uralkodó, felsőbbrendű és önző gyakorlatáról, beleértve a nők kényszerítését, hogy fejfedőt viseljenek, az úrvacsorán való uralkodásukat a nem rendelkezők felett, a nyelveken való beszédet egyszerre, és a házas nők megparancsolását, hogy hallgassanak a templomban.

Gondos exegézis és teológiai kommentárok révén ez az olvasat nemcsak belső koherenciát hoz a szövegbe, hanem olyan képet fest az apostolról, akit az Úrban egy új emberiségről szóló látomás ragadott meg, aminek eredményeként nem volt hajlandó kompromisszumot kötni saját társadalmának hagyományos nézeteivel. Ehelyett, mint akiknek azonosulniuk kell a megfeszített Krisztussal, arra buzdítja a korintusiakat, hogy a szeretetet tegyék céljukká, és így adják vissza a nők, a kívülállók és a szegények méltóságát és becsületét.