A nők felszentelésének rejtett története: Női klérus a középkori Nyugaton

Olvasói vélemények

A könyv jól kutatott és mélyreható történetet nyújt a nők egyházi felszenteléséről, bemutatva a nők korai egyházi vezetésben betöltött szerepét és a felszentelés definíciójának történelmi változásait. Feltárja, hogy az intézményesített szexizmus hogyan járult hozzá ahhoz, hogy a nőket évszázadokon keresztül kizárták ezekből a szerepekből.

Rendkívül jól megírt és jól dokumentált, rendkívül olvasmányos, meggyőző történelmi érvet szolgáltat a nők felszentelése mellett, részletes tudományos ismereteket tartalmaz, laikusok és tudósok számára egyaránt hozzáférhető, és kritikus áttekintést nyújt a nők egyházban betöltött történelmi szerepeiről.

Néhány esszé ismétlődik, inkább spekulációkat, mint végleges bizonyítékokat jegyez, és aggodalmak merülnek fel a nők szerepére vonatkozó bizonyítékok megfelelőségével kapcsolatban, különösen a nyugati egyházban.

(22 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Hidden History of Women's Ordination: Female Clergy in the Medieval West

Könyv tartalma:

A római katolikus vezetés még mindig nem hajlandó hivatalosan felszentelni a nőket, sőt még azt sem hajlandó elismerni, hogy a nők képesek a felszentelésre. De vajon történelmileg igaz-e az a széles körben elterjedt feltételezés, hogy a nők mindig is ki voltak zárva az ilyen szerepekből?

A kereszténység első évszázadaiban a felszentelés volt az a folyamat és az a szertartás, amellyel valaki a közösségen belül bármilyen új szolgálatba (ordo) lépett. E meghatározás szerint a nőket valójában több szolgálatra is felszentelték. A felszentelés definíciójának radikális megváltoztatása a tizenegyedik és tizenkettedik században nemcsak eltávolította a nőket a felszentelt szolgálatból, hanem megpróbálta eltörölni a nők felszentelésének minden emlékét a múltból. Az ezt a változást kísérő vita nyomot hagyott a korabeli szakirodalomban. A felszentelés új definíciójának diadala, amely a hatalom - különösen az Eucharisztia kiszolgáltatására vonatkozó hatalom - adományozását jelentette, azonban a XIII. századra olyannyira eluralta a nyugati gondolkodást és gyakorlatot, hogy a felszentelés korábbi fogalma szinte teljesen eltűnt. A nők felszentelése, akár a jelenben, akár a múltban, elképzelhetetlenné vált.

A korabeli pápai, püspöki és teológiai dokumentumokban találunk utalásokat a nők felszentelésére, és fennmaradtak a felszentelések szertartásai is. Ennek ellenére sok tudós még mindig úgy véli, hogy a nőket, különösen a nyugati egyházban, valójában soha nem szentelték fel. A szakirodalom áttekintése azt mutatja, hogy a legtöbb tudós a felszentelés olyan definícióját használja, amely a korai középkorban ismeretlen lett volna. Így az a modern meghatározás, hogy a nőket soha nem ordinálták, Macy szerint hamis fogalmakon alapuló előfeltevés.

Ez a fontos könyv nem érdekérvényesítő mű, hanem nélkülözhetetlen történelmi hátteret alkalmaz a nők felszenteléséről folyó vitához.