A normális illúzióm: Jean Stevens különös esete

Olvasói vélemények

A Tom Carman által írt „My Illusion of Normal: The Peculiar Case of Jean Stevens” (A normális illúzióm: Jean Stevens különös esete) című könyvről szóló kritikák kiemelik a gyász lebilincselő feltárását és a haláleseteket vizsgáló nyomozók szerepének egyedülálló meglátásait. Az olvasók nagyra értékelték a történetmesélés mélységét, az érzelmi visszhangot és azt, hogy a szerző tisztelettudóan kezeli a témát. Sokan reményüket fejezték ki Carman jövőbeli művei iránt is.

⬤ A gyász és a veszteség mélyreható feltárása.
⬤ Magával ragadó és egyedi történetmesélés.
⬤ A halálesetek kivizsgálásának kulisszái mögé vetett éleslátó pillantás.
⬤ Elgondolkodtató és tiszteletteljes írás.
⬤ Magával ragadó és nehezen letehető, sok olvasó kifejezte, hogy többet szeretne a szerzőtől.

⬤ Egyesek számára a téma kihívást jelenthet vagy érzelmileg nehéznek tűnhet.
⬤ Korlátozottan vonzó azok számára, akiket nem érdekelnek a valódi bűnügyek vagy a pszichológiai feltárások.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

My Illusion of Normal: The Peculiar Case of Jean Stevens

Könyv tartalma:

Nyugdíjas haláleset-nyomozóként pályafutásom során felfedeztem, hogy amit én egykor normálisnak értelmeztem, azt durván félreértették. Megtanultam, hogy az életmódok egyénenként, helyzetenként és ideológiánként nagyban különböznek.

A „normális helyzet” és a „normális viselkedés” relatív egy adott egyénre nézve, egy adott környezetben. A halál elkerülhetetlensége rendkívül nyomasztó. Vannak, akik félnek a haláltól.

De nem is tudják, hogy a félelemnek semmi köze a halálhoz, mert a halál az, aki semmitől sem fél.

A halálfélelem középpontjában a megsemmisüléstől való félelem áll, ami az elme, a szellem, a lélek és a test - ami nem létezik - kihalására és megsemmisülésére utal. Ez a könyv az igaz történet és a kulisszák mögé tekintve Jean Stevens ügyét mutatja be.

Egy olyan eset, amely mind szakmailag, mind emberileg örökre megváltoztatta az életemet. Jean és én együtt tanultunk egymástól. Ez az eset azért különösen érdekes, mert a halál és az élet témáját járja körül, és azt, hogy a magány hogyan hoz pusztítást a normálisan működő életünkbe.

Mivel a halál elválasztja az egyik lényt a másiktól, gyötrelmes érzés, hogy soha nem találkozunk azzal, aki elment. Ez az állandó elválasztottság olyan dolgokra késztetheti az embereket, amelyeket általában nem is gondolnának megtenni. Ön meddig menne el, hogy együtt maradhasson azokkal, akiket szeret? Megtudhatod, milyen messzire ment egy idős nő, hogy az övéivel maradhasson.