Eredeti címe:
The Notus
Könyv tartalma:
Az univerzumunk, minden, amit látunk, érzünk vagy megérintünk, kevesebbből jött létre, mint amit mi semminek nevezünk. Van azonban egy bökkenő, ez csak azért létezik, mert mi (vagy mások) itt vagyunk, hogy megfigyeljük.
A Notus magyarázata egyszerű, mégis újszerű. Megmutatja, hogy mi, megfigyelők soha nem lehetünk passzívak. Nagy szerepet játszunk megfigyeléseink eredményében.
Ez megmagyarázza, hogy a relativitáselmélet és a kvantummechanika miért nem úgy viselkedik, ahogyan azt gondoljuk, hogy kellene.
Univerzumunk végtelen, mégis korlátozott határokkal rendelkezik. A világegyetemünk mindent magába foglal, mégis szinte semmit sem tartalmaz.
Az a kis valami, amit a világegyetemünk tartalmaz, mind egyetlen dolog, és ezt jelenleg a semminek tekintjük. A mi létezésünk rendkívül bonyolult, mégis a legegyszerűbb, amit ki lehet találni. Világegyetemünk végtelen, mégis csak egy kis része a mindenségnek.
Létezésünk ellentmondásokból áll, mégis ezek az ellentmondások mind a saját magunk által teremtett ellentmondások. Úgy érzékeljük a világegyetemet, ahogyan az nekünk megfelel. Az érzékelésünknek szinte semmi köze a valósághoz.
Mégis mi; és minden körülöttünk létezik. Ez valóban az igazi ellentmondás.
A tervezés csodálatos, a semmiből van valami; a semmi megteremti a végtelent; ellentmondások nélkül. Ez a végtelenség csak egy a sok közül. Mindezek a létezők egymás mellett léteznek és kölcsönhatásban vannak, mégis szinte teljesen különállóak, mégis mindegyikük létezése teljesen függ a többitől.
Ebből a semmiből jött ki minden körülöttünk; jött az élet; jött az intelligencia; jött a technológia, a művészetek, a vallás, a tudomány és az anyagi világegyetem; jött az erkölcsi kódex és a szeretet.
Az idő a végtelenségig nyúlik mögöttünk, és az utazás még mindig csak most kezdődött. A legérdekesebb része ennek számomra az élet mint attribútum lehetséges bevonása, ez nem az emberi élet vagy akár a szénalapú élet, hanem az élet mint entitás. Nem tértem ki erre itt, mivel úgy gondolom, hogy ez a könyv már így is elég radikális; itt csak az anyagi világegyetemet vizsgáltuk, de az életnek kell lennie a legzavarosabb entitásnak, amit eddig felfedeztünk a világegyetemünkben; ez a tudatosság és az inelegancia lehetséges kivételét leszámítva; de ez egy másik könyv témája.
