A nővérem anyja: Emlékirat a háborúról, a száműzetésről és Sztálin Szibériájáról

Olvasói vélemények

A „Húgom anyja” című könyv egy erőteljes és érzelmes memoár, amely egy lengyel család tapasztalatait meséli el a II. világháború alatt és után, különös tekintettel egy anya és lánya küzdelmére a szovjet munkatáborban elszenvedett rendkívüli megpróbáltatásokkal szemben. Az elbeszélést átszövi a szerző saját identitásának feltárása a túlélők lányaként, és így megrendítően elmélkedik a családi dinamikáról, a kulturális identitásról és a trauma hosszú távú hatásairól.

⬤ Kivételesen jól megírt és érzelmileg magával ragadó, az olvasó figyelmét lebilincselő.
⬤ Egyedülálló perspektívát kínál az anya és a lánya tapasztalatainak összefonódásával, bemutatva, hogy a múltbeli traumák hogyan hatnak a jelenlegi kapcsolatokra.
⬤ Hitelesen és szemléletesen mutatja be a II. világháború alatti lengyel tapasztalatokkal kapcsolatos történelmi eseményeket, amelyekről gyakran nem vesznek tudomást.
⬤ Kiemeli az elszántság, a szeretet és a család ellenálló képességének témáit a megpróbáltatásokkal szemben.
⬤ A könyv informatív és értékes történelmi beszámoló a lengyel történelmet nem ismerő és ismerő olvasók számára egyaránt.

⬤ Néhány olvasó számára néhol kissé zavaró lehet az elbeszélés szerkezete, amely váltogatja az idősíkokat.
⬤ A memoár érzelmi mélysége egyesek számára nyomasztó lehet, mivel a trauma és a túlélés súlyos témáit dolgozza fel.
⬤ Bár a könyv lebilincselő, olyan érzelmi befektetést igényel, amely nem minden olvasó ízlésének felel meg.

(91 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

My Sister's Mother: A Memoir of War, Exile, and Stalin's Siberia

Könyv tartalma:

Donna Solecka Urbikas az amerikai század aranykorában nőtt fel a középnyugaton. Lengyel származású édesanyja és féltestvére azonban a második világháború alatt embertelen körülményeket élt át rabszolgamunkásként Szibériában. A háború és a száműzetés olyan mély köteléket teremtett anya és idősebb lánya között, amelyet Donna nehezen találna meg egyikükkel sem.

1940-ben Janina Ślarzynskát és ötéves kislányát, Mirát a szovjet titkosrendőrség (NKVD) elhurcolta a kelet-lengyelországi kis családi gazdaságukból, és több százezer másikkal együtt Szibériába küldte. Így kezdődött az éhezés, a betegségek, a ravasz túlélés, a kétségbeesett menekülés egy kontinensen át, és a szörnyű körülmények közepette új szerelem odüsszeiája.

Az 1950-es években azonban a baby boomer Donna egy "normális" amerikai család után vágyakozik, míg Janinát és Mirát a múlt kísérti. Ebben a felejthetetlen memoárban Donna elmeséli családja történetét és saját túlélőtörténetét, és végre megérti a sérült anyát, aki megmentette a húgát.

Döntőbe jutott a Chicago Writers Association legjobb hagyományos nem-fikciós könyv kategóriájában.