A Nuer: Egy nilotikus nép megélhetési módjainak és politikai intézményeinek leírása

Olvasói vélemények

Evans-Pritchard „The Nuer” című könyvének kritikáiban a tartalom iránti csodálat és az egyes kiadások, különösen a digitális formátumok minőségével kapcsolatos jelentős csalódottság keveredik. Miközben sok olvasó értékeli a könyvnek a nuer kultúrába és antropológiába való betekintését, széles körben panaszkodnak a rossz nyomtatási minőségre és a hiányzó oldalakra bizonyos verziókban.

⬤ Részletes és mélyreható információkat nyújt a nuer társadalomról és annak összetettségéről.
⬤ A kulturális antropológia és néprajz klasszikus műveként ünneplik.
⬤ Értékes elemzést tartalmaz a nuer emberek és környezetük közötti kapcsolatról, különösen a szarvasmarha-tenyésztés tekintetében.
⬤ Magával ragadó írói stílus, amely megragadja a nuer élet lényegét.

⬤ Sok elérhető kiadás digitalizálása rossz, többek között az oldalak helytelen tájolása és olvashatatlansága miatt.
⬤ Panaszok a hiányzó oldalak miatt, különösen a kulcsfontosságú részeknél, ami megnehezíti a könyv kutatási célú használatát.
⬤ Egyes kiadások egyszerűen régi példányok rossz fénymásolatai, ami befolyásolja az olvashatóságot és a minőséget.
⬤ A digitális kiadásokban a lábjegyzetek és az ábrák rosszul vannak integrálva, ami megnehezíti az olvasás élményét.

(18 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Nuer: A Description of the Modes of Livelihood and Political Institutions of a Nilotic People

Könyv tartalma:

1930-ban E. E. Evans-Pritchard antropológus mélyen a szudáni szavannába utazott, hogy feltárja a nomád nuer törzsek rejtélyeit - ez a könyv az ő lenyűgöző felfedezéseit mutatja be.

Szudán zord, száraz síkságain a törzsek nem tudnak elegendő földművelést folytatni; hogy boldoguljanak, a nuerek az évszakoknak megfelelően költöztetik táboraikat. A mindennapi élet középpontjában a szarvasmarha áll, amelynek teje és húsa tartja el az embereket; a tehén engedelmes, kellemes természete ideális a törzs számára. A nuer gyerekeket úgy nevelik, hogy megtanulják, hogyan kell a szarvasmarhákkal megfelelően bánni és gondoskodni róluk, fejéssel és az új borjak születésénél való segítségnyújtással, hogy a törzs ezáltal továbbra is virágozhasson. A törzseken belüli vagy a külső ellenségekkel való konfliktusok gyakran a szarvasmarha-csordák feletti ellenőrzésről szólnak.

A tanulmányban több mint nyolcvan térkép, ábra és fénykép segíti az olvasót a témák megértésében. A szerző igyekezett együtt élni a nuerekkel; hónapokba telt, mire elnyerte az elfogadást, és csak miután némi bizalmat szerzett, a törzs bemutatta egyedi életmódját, és válaszolt a kérdésekre. Bár a nuerek természetüknél fogva óvatosak és tartózkodóak, miután befogadták, a szerző megtapasztalta a kedvességüket és az egymáshoz való kötődésüket.

Evans-Pritchard ezután többször is felkereste a nuereket, és további etnológiai kutatásokat írt vallási szokásaikról, politikai struktúrájukról és egyedülálló életmódjukról.