A nukleáris félelem felemelkedése

Olvasói vélemények

A könyv alapos vizsgálatot nyújt a nukleáris félelem történetéről, a történelmi eseményeket pszichológiai meglátásokkal vegyítve. Az olvasók szerint a könyv hozzáférhető, jól kutatott és elgondolkodtató, bár egyesek szerint hiányoznak belőle az érdekfeszítő elemek vagy illusztrációk. Különösen azok számára ajánlott, akiket a nukleáris technológia és a közvélemény megítélésének pszichológiai vonatkozásai érdekelnek.

Könnyen olvasható, érdekes, jól kutatott, pszichológiai betekintést nyújt, átfogó elemzést és lebilincselő történelmi elbeszélést tartalmaz.

Csupa szöveg, képek nélkül, egyes olvasók számára túlságosan akadémikus lehet, esetenként „pszichológiai fecsegésnek” tekinthető, és potenciálisan érdektelen azok számára, akik gyakorlatiasabb vitát keresnek.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Rise of Nuclear Fear

Könyv tartalma:

Miután a japán Fukusima atomerőmű hűtőrendszere a szökőár következtében meghibásodott, és az atomerőmű leolvadását okozta, világszerte tiltakozók tiltakoztak az atomenergia használata ellen. Németország bejelentette, hogy 2022-ig bezárja erőműveit. Bár a fosszilis tüzelőanyagok ártalmait ma már jobban ismerjük, mint valaha, az éghajlatváltozás veszélye soha nem váltott ki ugyanolyan zsigeri rettegést vagy gyors cselekvést. Spencer Weart ezt a paradoxont boncolgatja, bemutatva, hogy az atomenergiával kapcsolatos képek erőteljes szövevénye fogva tart bennünket, lehetővé téve, hogy a tények helyett a félelem irányítsa gondolkodásunkat és közpolitikánkat.

A klasszikus Nuclear Fear című művére építve Weart a nukleáris képeket a középkori alkímia szimbolikájából kiindulva követi nyomon a filmekben és a fikcióban való megjelenésükig. Jóval az atommaghasadás felfedezése előtt a népi képzeletben gyökeret vertek az elpusztított bolygóról, az átalakuló sugárról és a jövő fehér városáról szóló fantáziák. A huszadik századfordulón, amikor a radioaktivitással kapcsolatos korlátozott tények ismertté váltak, homályos képet alkottak, amelyre a tudósok és a közvélemény reményeiket és félelmeiket vetítették. Ezek a félelmek a hidegháború idején felerősödtek, amikor a gombafelhőket már nem kellett elképzelni; megjelentek az esti híradóban. Weart olyan különböző forrásokban vizsgálja a nukleáris szorongást, mint Alain Resnais Hiroshima Mon Amour című filmje, Cormac McCarthy Az út című regénye és a Simpson család című televíziós műsor.

Weart reméli, hogy annak felismerése, hogy mennyire rabjai vagyunk a képzelet e díszleteinek, segít majd ellenállni a nukleáris vita mindkét oldaláról érkező manipulációnak.