Estimation of Evaporation from Open Water: A Review of Selected Studies, Summary of US Army Corps of Engineers Data Collection and Methods, and Evalua
A vízkészletekkel való gazdálkodásért felelős szervezetek, mint például a U. S. Army Corps of Engineers (USACE), feladata a párolgás becslése vízgazdálkodási és tervezési célokra. Az USACE hagyományosan az A osztályú párolgási adatokat (pan-adatok) használta a tározókból származó párolgás becslésére, de számos USACE-körzet más technikákkal kísérletezik a pan-adatok gyűjtésének alternatívájaként. A tavak és víztározók nyíltvízi párolgásának pontos becslésére általában az energiakövetelmény-módszert tekintik az előnyben részesített módszernek. A párolgás becslésére szolgáló összetett egyenletek, mint például a Penman-, a DeBruin-Keijman- és a Priestley-Taylor-egyenlet, jól teljesítenek az energiaköltségvetési módszer becsléseivel összehasonlítva, ha az egyenletekben minden fontos energiatényező szerepel, és ideális adatokat gyűjtenek. Néha azonban nem ideális adatokat gyűjtenek, és az olyan energiafeltételek, mint a tárolt energia mennyiségének változása és az advektált energia, nem szerepelnek az egyenletekben. Ilyenkor a párolgás becslésének megfelelő hibái nem számszerűsíthetők. Sokkal egyszerűbb módszerek, mint például a Hamon-módszer és a U. S. Weather Bureau (USWB) (1970-ben átnevezték National Weather Service-nek) által kifejlesztett módszer, az energiakövetelményes módszer becsléseivel összehasonlítva ésszerű becsléseket adnak a párolgásról.
A Hamon- és az USWB-módszer adatigénye minimális, és néha jól teljesít a távolról gyűjtött adatokkal. A Hamon-módszerhez a levegő napi átlaghőmérsékletére, az USWB-módszerhez pedig a levegő hőmérsékletének, a relatív páratartalomnak, a szélsebességnek és a napsugárzásnak a napi átlagára van szükség. A tó éves párolgásának a serpenyős adatokból történő becslése gyakran 20 százalékon belül van az energiakövetelmény-módszer becsléséhez képest. A Hamon-módszer és az USWB-módszer párolgásbecsléseinek eredményeit öt kiválasztott texasi víztározónál (Benbrook-tó, Canyon-tó, Granger-tó, Hords Creek-tó és Sam Rayburn-tó) összehasonlítottuk a történelmi pásztázási adatokkal, hogy értékeljük a teljesítményüket, és hogy a tározók párolgásának a pásztázási adatokból kapott pásztázási becslésekhez hasonló pontossággal történő becslése céljából a torzítás minimalizálására szolgáló együtthatókat dolgozzunk ki. A módosított Hamon-módszerrel a tározó párolgásának becsült értékei hasonlóak voltak a tározó párolgásának a tálcaadatokból származó becsléseihez a napi, havi és éves időszakokra vonatkozóan. A módosított Hamon-módszerrel becsült éves tározói párolgás mindig 20 százalékon belül volt a tározó éves párolgásához képest, amelyet a tálcaadatokból nyertek. A tározók éves párolgásának nem módosított és módosított USWB-módszerrel történő becslése az összehasonlított évek 91 százalékában 20 százalékon belül volt a tározók éves párolgásához képest.
A módosított USWB-módszer becslései és a serpenyőadatokból származó becslések közötti átlagos napi különbségek a serpenyőadatokból származó átlagos napi párolgás százalékában kifejezve a hónapok 98 százalékában 20 százalékon belül voltak. Az USWB-módszer módosítása nélkül az átlagos napi különbségek a napi párolgás átlagos összegének százalékában kifejezve a hónapok 73 százalékában 20 százalékon belül voltak. A változatlan USWB-módszer alkalmazása azért vonzó, mert ez azt jelenti, hogy a távoli időjárás-állomásokról gyűjtött levegőhőmérséklet, relatív páratartalom, szélsebesség és napsugárzás adataiból becsléseket lehet készíteni a tározók átlagos napi párolgására vonatkozóan, anélkül, hogy helyspecifikus együtthatókat kellene kidolgozni a korábbi pan-adatokból. A Hamon-módszer módosított változatához helyspecifikus együtthatókat kell kidolgozni.