A nyilvános birodalom és a nyilvános én: Hannah Arendt politikai elmélete

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Public Realm and the Public Self: The Political Theory of Hannah Arendt

Könyv tartalma:

Attól kezdve, hogy Eichmannról szóló elmélkedéseivel (1963) lángra lobbantotta az értelmiségi világot, Hannah Arendtre alapvetően irodalmi kommentátorként tekintettek, akinek érdekes mondanivalója volt politikai és kulturális kérdésekről. Ebben a kritikai tanulmányban Shiraz Dossa amellett érvel, hogy Arendt politikai teoretikus abban az értelemben, ahogyan Arisztotelész teoretikus, és hogy politikai elméletének kulcsa a "nyilvános tér" és a "nyilvános én" kettős fogalmában rejlik.

Ebben a műben a szerző elmagyarázza, hogy Arendt szokatlan és ellentmondásos nézeteinek milyen értelme van politikai elméletének terepén. Megmutatja, hogy megítélése olyan különböző gondolkodókról, szereplőkről és eseményekről, mint Platón, Marx, Machiavelli, Freud, Conrad, Hobbes, Hitler, a holokauszt, a francia forradalom és az európai gyarmatosítás, közvetlenül politikai elméletéből következik.

Az elmélet eredetét Homéroszig és a periklészi Athénig visszavezetve Dossa kiemeli Arendt egyedülálló hozzájárulását az állampolgárság eszméjének és eszményének újbóli feltalálásához, emlékeztetve minket arra, hogy a nyilvános tér a barátság, a közösség, az identitás és bizonyos értelemben az emberség helyszíne. Arendt úgy véli, hogy senki, aki a magánérdekeit a régi értelemben vett közügyek elé helyezi, nem állíthatja, hogy teljes mértékben emberi vagy igazán kiváló.