Archaeology of Mound-Clusters in West Africa
A nyugat-afrikai halomcsoportok régészete azt a dinamikát kívánja megérteni, amely a különböző, de egymáshoz közel fekvő halmokból álló településrendszereket erősítette és fenntartotta. A legtöbb halomcsoport Nyugat-Afrika sahel- és szavannáinak alacsonyan fekvő és sík területein található.
Azt feltételezik, hogy a nyugat-afrikai halomhalmok csoportosulása az etnikai hovatartozás, a speciális foglalkozás és/vagy mindkettő alapján kialakult lakóhelyi szegregáció eredménye. Az ilyen jellegű településekkel kapcsolatos eddigi régészeti kutatások többsége azonban nem tesztelte ezt a hipotézist, és nem foglalkozik a kialakulásuk folyamatával és fejlődési mintáival kapcsolatos kérdésekkel. Az alkalmazott módszertan - az egyetlen halomból álló mintavételes megközelítés - nem teszi lehetővé az ilyen jellegű vizsgálatokat.
Az ebben a könyvben bemutatott átfogó megközelítés egymást kiegészítő ásatási stratégiák megvalósításán artikulálódik. Ez magában foglalja a vizsgált területen található két legnagyobb halomcsoport összes halmának próbafeltárását, valamint egy harmadik, más környezeti környezetben található halom mintavételezését. A kapott finom kronológia lehetővé teszi a halomcsoportok növekedési és diverzifikációs mintáinak időbeli vizsgálatát, bemutatva a települések elhelyezkedésére vonatkozó döntések széles körének működését.
A bioantropológiai adatok egyértelműen utalnak a Kr. u. második évezred első negyedében lezajlott, a földekért folytatott harc során folytatott hadviselésre.
Az időbeli sorrendtől függően a speciális rendeltetésű halmok - vasgyártók, szövők, karit-olajgyártók - a vizsgált halmok-klaszterek mindegyikébe eltérő mértékben integrálódtak. Nincs egyetlen telepítési stratégia, amely mindenre megfelelne.
