A nyugati civilizáció vége? Az emberiség szellemi útja a felnőttkorig

Eredeti címe:

The end of the Western Civilization?: The Intellectual Journey of Humanity to Adulthood

Könyv tartalma:

A civilizációkat élő emberi lényeknek tekinthetjük, amelyek megszületnek, érnek, öregszenek, végül meghalnak és eltűnnek, örökségüket átadva a jövő nemzedékeknek. Ezek az átmenetek kivetíthetők a gyermekek kognitív fejlődésének különböző szakaszaira.

A nyugati civilizáció, amely a klasszikus görögségtől a modern korig tartó kulturális fejlődésünk jelenlegi állapotát testesíti meg, párhuzamba állítható az emberi lények fokozatos átmeneteivel a felnőttkor felé. Ebből a szempontból az ókori görög korszak az emberiség kisgyermekkorához hasonlít, amikor az első "miért"-típusú kérdéseket teszik fel. Az ezt követő teokratikus időszakot a reneszánszig úgy tekinthetjük, mint a mi gyermekkorunkat, amikor az emberek a vallási hatóságok által meghatározott szűk határok között élték az életüket.

A felvilágosodástól majdnem a 20. század végéig tartó időszakot tekinthetjük tinédzserkorunknak, amikor az emberek újra felfedezik a múltjukat, megszabadulnak a babonáktól, és az észérveken alapuló utat jelölnek ki maguknak olyan módon, hogy a hihető és a megvalósítható közötti különbségtétel homályos.

Ebben a sémában a posztmodernizmus is a mi tinédzserkorunkban találja meg a helyét. Az elmúlt évtizedek ebből a szempontból a felnőttkorba való belépést jelentik, amikor a nagy kérdések megválaszoltnak, vagy legalábbis eldöntöttnek tekinthetők, és az egyetlen járhatónak vélt előre vezető út az, amelyet már követünk, egy olyan állapot, amely közelebb visz bennünket szellemi öregedésünkhöz és annak elkerülhetetlen halálához.

Az öregedéssel összefüggő patológiák egyes jelei máris megmutatkoznak a mai technológia-intenzív társadalomban. Intellektuális korunk azonosításával és egészségi állapotunk megbecsülésével talán képesek lehetünk arra, hogy proaktívan késleltessük vagy akár el is kerüljük intellektuális öregedésünket és halálunkat.