A nyugtalan óra: Az évszázadok óta tartó vita története arról, hogy mi készteti az élőlényeket ketyegésre

Olvasói vélemények

A könyv a cselekvőképesség, az én és a céltudatos viselkedés intellektuális történetét vizsgálja, alapos elemzést nyújtva a tudomány és a filozófia metszéspontjairól. Nyomon követi az élet és a mechanizmus történelmi perspektíváit, és érvel e fogalmak megértésének fontossága mellett a modern tudományban. Bár a könyvet dicsérik alapos kutatásaiért és lebilincselő történetmeséléséért, egyes olvasók félrevezetőnek találják a címet, és azt javasolják, hogy bizonyos történelmi összefüggéseket jobban ki lehetett volna dolgozni.

Ragyogó és alapos kivitelezés, inspiráló tartalom, lenyűgöző történelmi betekintés a mesterséges életbe, hatékonyan kezeli az összetett filozófiai kérdéseket, széleskörű leírás, eredeti és átgondolt megközelítés, tudósok, filozófusok és történészek számára egyaránt vonzó.

Félrevezető cím, mivel nem az időre vagy a technológiára összpontosít, egyes olvasók úgy érzik, hogy a kulcsfontosságú történelmi szempontokat alaposabban is megvizsgálhatnák, néhány kritika szerint nem egyértelmű a különböző ügynökfogalmak közötti különbségtétel.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Restless Clock: A History of the Centuries-Long Argument Over What Makes Living Things Tick

Könyv tartalma:

Manapság a tudományos magyarázat nem arra szolgál, hogy természeti jelenségeknek cselekvőképességet tulajdonítsunk: nem mondanánk, hogy egy kő azért esik le, mert a Föld középpontját keresi. Még az élőlényekre is igaz ez a természettudományokban és gyakran a társadalomtudományokban. Egy modern botanikus nem mondaná, hogy a növények a napfényt keresik. Ez nem volt mindig így, és talán nem is volt elkerülhetetlen. A tizenhetedik század óta számos gondolkodó tette a tudomány középpontjába a különböző formájú cselekvőképességet.

A Nyugtalan óra ennek az elvnek, az ügynöki tevékenységet tiltó elvnek a történetét vizsgálja az élettudományokban. Elmondja az ellenkező gondolatot vallók történetét is: azt, hogy az ügynöki tevékenység alapvető fontosságú a természetben. A történet a kora újkori Európa automatáival kezdődik, mint az élőlényekről szóló új tudomány modelljeivel, és a tudomány és a cselekvőképesség kérdéseit többek között Descartes-on, Leibniz-en, Lamarck-on és Darwinon keresztül követi nyomon. A mechanista tudománynak - mutatja be Jessica Riskin - volt egy kapcsolódó teológiája: a tervezési érv, amely a természet mechanizmusaiban talált bizonyítékot a tervezőre. Elutasítva a természetfeletti Istenre való ilyen hivatkozásokat, a másként gondolkodók inkább a cselekvés természetessé tételére törekedtek, mintsem annak „isteni mérnöknek” való kiszervezésére. Modelljük az élőlényeket nem passzív, hanem aktív, önmagukat létrehozó gépezeteknek állította be.

A passzív és az aktív mechanista megközelítések közötti konfliktus a jelenlegi tudományban a föld alatt él, és olyan területeken alakítja a vitákat, mint az evolúcióbiológia, a kognitív tudomány és a mesterséges intelligencia. Ez a történet nem csak az ilyen vitákhoz ígér információt, hanem a tudományban való részvétel - sőt, az életben maradás - lehetőségeiről alkotott elképzeléseinkhez is.