The Paradox of Paradise: Creative Destruction and the Rise of Urban Coastal Tourism in Contemporary Spanish Culture
A Paradicsom paradoxona a spanyolországi városi tengerparti turizmus fejlődését vizsgálja a Franco-korszak végétől napjainkig a spanyol kulturális termelés szemszögéből. Az olyan "napozó- és szórakozóhelyek", mint Torremolinos (a Costa del Solon) és Benidorm (a Costa Blancán) a városi megújulás olyan modelljét hozták létre, amely a szó szoros értelmében a partokat a külföldi turizmus befogadására és bővítésére építette, ami az úgynevezett spanyol gazdasági csoda hajtóereje volt.
Amellett, hogy a projekt a partvidékeket beilleszti az ibériai várostudományok körébe (ahol jellemzően Madrid és Barcelona tanulmányai dominálnak), új utat nyit azzal, hogy eddig fel nem tárt kulturális műtárgyakat hoz felszínre, amelyek létfontosságúak a spanyolországi partok mentén zajló fejlődés narratívája szempontjából: különösen a mindenütt jelen lévő turisztikai képeslapot, amely nemcsak a Franco utáni gazdasági csodát segíti elő, hanem mindezt úgy teszi, hogy kiemeli a tényleges spanyol táj átalakulását a partok mentén.
A Paradicsom paradoxona több mint huszonöt lenyűgöző képet mutat be a tengerparti Spanyolországról, amely épp a saját felnőtté válását éli. William Nichols egy különös, öntudatos archívumot tár fel, amely éppúgy sokat elárul saját reklámkorszakunkról, mint a bemutatott szállodákról, üdülőhelyekről és emberekről.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)