A paradoxon újragondolása az (oktatási) politika végrehajtásában - A politika és a gyakorlat közötti szakadék perspektíváinak feltárása

Eredeti címe:

Re-Conceptualizing the Paradox in (Education) Policy Implementation - Unravelling Perspectives on the Policy/Practice Gap

Könyv tartalma:

„A jelenlegi (oktatási) politika és gyakorlat áttekintése alátámasztja azt a nézetet, hogy a politika végrehajtása látszólag paradoxon. Bár a szakpolitikák bevezetésébe óriási befektetések (energia, idő és pénzügyi források tekintetében) folynak, számos bizonyíték utal arra, hogy a szakpolitikai szereplők érzéketlenek a szakpolitikai információk iránt. A politika végrehajtóit és a politika végrehajtóit gyakran úgy tekintik, hogy a politika végrehajtásával kapcsolatos feladatot illetően eltérő napirendeket követnek. Ahogy Sabatier és Jenkins-Smith (1993, idézi Shulock, 1999, 228. o.) találóan állítja, „a politikai döntéshozók és végrehajtók alapvető meggyőződéseit nem befolyásolják a politikai információk, a nagyobb politikai változások inkább külső tényezők, például az infláció és a választások következményei”. Ez a könyv újrafogalmazza ezt a szakpolitikai jelenséget a rumináció számára. A könyv lényegében a szakpolitikai végrehajtási paradoxon perspektíváit bontja ki, és ezen keresztül példázza a „legmegfelelőbb” megközelítést a szakpolitika és a gyakorlat közötti szakadék demisztifikálására, hogy megértesse a (oktatás)politikai folyamatok kuszaságát és vitatott természetét. A nyolc fejezetből álló könyv két fő funkciót lát el annak érdekében, hogy a „szakpolitikai végrehajtási paradoxon” néven leírt jelenséget fogalmilag megragadhatóvá tegye. Először is, az 1-4. fejezetek meghatározzák a könyv kontextusát.

Az 1. fejezet meghatározza az (oktatási) politikát, és ennek során a politika hagyományos problémamegoldó definícióját szembeállítja a folyamatmodellel, és ezen keresztül egy harmadik koncepciót (azaz az elméleti eklektika megközelítést) mérlegeli, hogy mind gyakorlati, mind elméleti alapokat nyújtson annak megértéséhez, hogy a politika és a gyakorlat dinamikus és iteratív kapcsolatokban létezik. A 2. és 3. fejezet betekintést nyújt abba, hogy az oktatáspolitikai döntéshozatal hogyan történik, illetve hogyan hajtják végre, hogy feltárja a politikai folyamatokra gyakorolt néhány hatást. A 4. fejezet kifejti (a vonatkozó szakirodalomból) a szakpolitikai paradoxont, hogy segítse az olvasót az utóbbi fejezetekben kifejtett nézőpontok megértésében, amelyek célja e szakpolitikai jelenség létezésének vagy előfordulásának feloldása és/vagy magyarázata. Másodszor, az 5-7. fejezetek különböző forrásokból származó szakirodalomra támaszkodnak a szakpolitikai végrehajtási paradoxonnal kapcsolatos nézőpontok feltárása érdekében, míg a 8. fejezet a könyv célkitűzéseinek eléréséhez kapcsolódó legfontosabb üzeneteket mutatja be. Összességében a 8. fejezet három funkciót lát el.

Nevezetesen: összefoglalja a tudományos szakirodalomban a politika végrehajtási paradoxonának demisztifikálására és feloldására bemutatott perspektívákat, bemutatja a posztmodern nézőpont kiválasztásának okait, mint a legmegfelelőbb és/vagy legmegfelelőbb perspektívát e politikai jelenség feloldására; és felvázolja a politika mint „szöveg” és „diskurzus” posztmodern felfogásának relevanciáját (és/vagy indokoltságát) mint a politika végrehajtási paradoxon és a politikai folyamatok dinamizmusának megértéséhez szükséges keretet.