A párbaj: Diefenbaker, Pearson és a modern Kanada megteremtése

Olvasói vélemények

John Ibbitson „A párbaj” című könyve átfogó történelmi vizsgálatot nyújt két jelentős kanadai miniszterelnökről, John Diefenbakerről és Lester Pearsonról, részletesen bemutatva hatásukat Kanada második világháború utáni fejlődésére. A könyv ötvözi az aprólékos kutatást a kanadai politikai történelmet életre keltő, lebilincselő elbeszélésekkel, így a kanadai történelem és politika iránt érdeklődők számára ajánlott olvasmány.

Jól megírt és aprólékosan kutatott, magával ragadó elbeszélés, amely életre kelti a történelmet, mély betekintést nyújt a kanadai politikába és Diefenbaker és Pearson életébe, nosztalgiát ébreszt azokban, akik átélték a korszakot, ajánlott a politika és a történelem szerelmeseinek.

Egyes olvasók úgy találhatják, hogy a könyv túlságosan egy adott történelmi időszakra összpontosít, vagy csak két politikai személyiségre korlátozódik; a kanadai politika iránt kevésbé érdeklődők számára nem biztos, hogy tetszeni fog.

(12 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Duel: Diefenbaker, Pearson and the Making of Modern Canada

Könyv tartalma:

Kanada egyik legjelentősebb írója és újságírója lebilincselő beszámolót nyújt John Diefenbaker és Lester Pearson, a két miniszterelnök közötti versenyről, akik kíméletlenül harcoltak egymás ellen, de akik egymás között megteremtették a mai Kanadát.

John Diefenbakerrel igazságtalanul bánt a történelem. Bár személyes démonokkal küzdött, kormányai jelentős reformokat indítottak el a közegészségügy, a törvényi reform és a bevándorlás terén. Az ő irányítása alatt a rezervátumokban élő első nemzetek szavazati jogot kaptak, és a szövetségi kormány elkezdte megnyitni Északot. Ő tette Kanadát a dél-afrikai apartheid elleni küzdelem vezetőjévé, és megtette az első lépéseket annak érdekében, hogy Kanada vezető szerepet töltsön be a nukleáris fegyverek elterjedése elleni küzdelemben. Diefenbaker Jogok Törvénye pedig megalapozta a Jogok és Szabadságok Chartáját. Számos olyan eredményt indított el, amelyet utódjának, Lester B. Pearsonnak tulajdonítanak.

Pearson viszont koherenciát adott Diefenbaker darabos reformjainak. Diefenbaker heves ellenállása ellenére ő sürgette a Parlamentet az új, ma már közkedvelt kanadai zászló elfogadására. Pearson megértette, hogy ha Kanadát nemzetként komolyan akarják venni, akkor erősebb önérzetet kell kialakítania.

Pearson kiválóan felkészült a miniszterelnöki szerepre: több évtizedes tapasztalattal rendelkezett a külügyi tárcánál, Washingtontól Delhibe és Pekingig tisztelték a vezetők, és ő volt az egyetlen kanadai, aki elnyerte a Nobel-békedíjat. Diefenbaker azonban jobb politikus volt. Ha Pearson könnyedén sétált a hatalom csarnokaiban, Diefenbaker kapcsolatot teremtett a farmerekkel, a kisvárosi kereskedőkkel és a belső körökön kívül maradtakkal. Diefenbaker a kanadai politikai élet egyik legnagyobb szónoka volt; Pearson enyhén selypítve beszélt.

Diefenbaker volt az első, aki keresztes lovagként bekerült az újságokba: Diefenbaker a védelemért, a kisemberek bajnoka. Politikusként azonban küzdött, öt választást veszített el, mielőtt bejutott volna az alsóházba, és éppúgy elidegenedett a pártelitektől, mint a liberálisoktól, mígnem 1956-ban egy furcsa politikai baleset folytán a progresszív konzervatívok élére került.

Fiatal egyetemi professzorként Pearson felkeltette azoknak a befolyásos embereknek a figyelmét, akik Kanada első igazi külügyi minisztériumát alakították, és úgy emelkedett a figyelem középpontjába, mint a segítőkész rendező, az ember, akiben mindkét fél megbízott, aki megtestesítette az új országot, amely a háború révén érdemelte ki helyét a nagyhatalmak tanácskozásain: nagykövet, államtitkár, miniszter, békecsináló. Mindenki tudta, hogy a sors úgy hozta, hogy miniszterelnök legyen. De 1957-ben a sors kitérőt tett.

Ekkor kerültek szembe egymással, Diefenbaker és Pearson, az alsóházban, pártjaik vezetői, akik mindketten elszántak voltak a hatalom megszerzésére és megtartására, egy évtizedes küzdelemben, amely megrázta és formálta az országot.

Ez a történet két férfiról szól, Victoria gyermekeiről, akik Kanadát az atomkorszakba vezették: mindketten a múltjuk termékei, mindketten jobban hasonlítanak egymásra, mint azt bármelyikük is beismerné, és könyörtelenül harcoltak egymás ellen, miközben együtt kovácsolták azt a Kanadát, amelyben ma élünk. Ahhoz, hogy megértsük a mi korunkat, először is meg kell értenünk az övékét.