A párbeszédek mint a logika dinamikus kerete

Eredeti címe:

Dialogues as a Dynamic Framework for Logic

Könyv tartalma:

A dialogikus logikát az 1950-es évek végén Paul Lorenzen javasolta, majd Kuno Lorenz dolgozta ki.

A logika dialogikus megközelítésének alapgondolata, amelyet Wittgenstein "jelentés mint használat" elve ihletett, az, hogy a logikai konstansok jelentését a használatukra vonatkozó normák vagy szabályok adják; és mind a modellelméleti, mind a bizonyításelméleti szemantikának alternatívát nyújt. A logika dialogikus megközelítése nem egy konkrét logikai rendszer, hanem inkább egy szabályalapú szemantikai keret, amelyben különböző logikák fejleszthetők, kombinálhatók és összehasonlíthatók.

Valójában Shahid Rahman és Helge Rueckert 1997-ben kezdte el a keretrendszer továbbfejlesztését az intuicionista és klasszikus logikával kapcsolatos kezdeti munkákon messze túl, és a dialogikus megközelítést különböző nem-klasszikus logikákra alkalmazta. A jelen könyv az ezt a fejlődést elindító legfontosabb dolgozatok közül tartalmaz néhányat.