A párizsi hírnök

Olvasói vélemények

A Párizsi Hírmondóról szóló kritikák vegyes nézőpontot mutatnak be, egyszerre nosztalgiát és kritikát fogalmaznak meg az újságírásról az 1960-as évek végi Párizsban. A könyvet a történelmi kontextus és a lebilincselő elbeszélés miatt értékelik, ugyanakkor kritikával illetik a gyenge jellemfejlődés és a személyes kapcsolatoknak az újságírói témákkal szembeni túlhangsúlyozása miatt.

Az írói stílus jó, és az elbeszélés jó tempóban halad. Nosztalgikus képet fest az amerikaiakról Párizsban, érdekes történelmi hátteret nyújt, és élénk képet ad a korról és a helyről. Több olvasó is lebilincselő olvasmánynak találta, jól megrajzolt karakterekkel és az emberi természetre vonatkozó éleslátó megfigyelésekkel.

Sok kritikus megjegyezte, hogy a karakterfejlődés nem elég mély, a szereplőket inkább a magánéletük határozza meg, mint a szakmai szerepük. Néhányan úgy érezték, hogy a történet összefüggéstelen és túlságosan a romantikára összpontosít, ami elvonja a figyelmet az újságírás témájáról. A kritikusok megemlítették, hogy a könyv nem nyújt elég bennfentes ismeretet magáról az újságról.

(30 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Paris Herald

Könyv tartalma:

Bármelyik amerikai, aki ma a világban utazik, valahol találkozik a Paris Heralddal, bár ma már International New York Times néven fut. Nem számít, a szíve mélyén még mindig a Paris Herald, és gyökerei a 20. század eleji Párizsig nyúlnak vissza, amikor a bal part és a Champs Elys es kioszkjaiban ugyanolyan ismerős volt, mint Zola legújabb cikke a l'Aurore-ban vagy Proust legújabb része az elveszett idő véget nem érő keresésében.

A Párizsi Hírmondó elbeszélő történelmi fikció a világ leghíresebb újságjának történetét meséli el, a hatvanas évek kulcsfontosságú éveire összpontosítva, amikor az újság és Charles de Gaulle rezsimjének sorsa különös módon összefonódott.

A történet középpontjában a New York Herald Tribune, a New York Times és a Washington Post közötti intrika és rivalizálás áll. Amikor a Herald Tribune 1966-ban megszüntette működését New Yorkban, a Times, amely 1960-ban indította el saját európai kiadását, arra számított, hogy a párizsi Herald is bezár, így a Times győzelmet aratott Párizsban és New Yorkban is. De a Herald Tribune tulajdonosa, Jock Whitney nem volt hajlandó eladni a Timesnak, inkább Katharine Grahamhez csatlakozott, aki férje halála után átvette a Post vezetését.

Hónapokon belül a Times jött, kalapot a kézbe, felajánlva, hogy bezárja európai kiadását, és kérte, hogy vegyen részt az új Herald/Post partnerségben. A Times nem bocsátotta meg és nem is felejtette el a megaláztatást.

A Párizsi Herald sok ember története: Frank Draperé, aki a Lincoln-brigádban harcolt; Byron Hallsbergé, aki csatlakozott a magyar felkeléshez; Dennis Kleiné, aki Párizs náci megszállását kutatta; Suzy de Granville-é, aki családi gyökereket keresett; Wayne Murrayé, aki a homofóbia elől menekült; Steve és Molly Flemingé, akik a nagybetűs életet élték; Sonny Steiné, Al Lodge-é, Connie Marshallé, Ben Swarté és Eddie Jonesé, az újságosfiúé, akik a maguk okán kerültek a Paris Heraldhoz, és végül az újság életben tartásáért vívott küzdelembe.

Az 1960-as évek viharos évtized volt. Az Amerikában a faji konfliktus és a vietnami háború átterjedt Európára, terrorizmust, zavargásokat és lázadásokat robbantva ki az egész kontinensen, és veszélyeztetve az amúgy is ingatag rezsimeket. Az összeomlás veszélye sehol sem volt nagyobb, mint Franciaországban, ahol az 1968-as lázadás majdnem megbuktatta a kormányt, és a következő évben Charles de Gaulle elnök lemondásához vezetett. Ezekben a nehéz időkben a Párizsi Hírmondó állt az események középpontjában.

Az ifjabb James Gordon Bennett által 1887-ben alapított Párizsi Hírmondó (Paris Herald) az európai amerikai emigránsok életében alapvető fontosságú. Franciaországban sok amerikai gyökeret eresztett, francia családokba házasodott be, és állandó külföldi lakosokká, egyes esetekben száműzöttekké váltak, mint maga Bennett is. Az 1960-as évek feszült eseményei minden Párizsban élő amerikai életét megérintették, köztük sok ismert művészeti száműzöttét is: James Baldwin, Art Buchwald, William Saroyan, James Jones, Bud Powell, Dexter Gordon, Kenny Clarke, Joe Turner, Memphis Slim.

Ahogy a válság mélyült, egy árnyékember lett a kapocs de Gaulle és az újságtulajdonosok trojkája, Whitney, Graham és Arthur Ochs Sulzberger között. Ez az ember, Henri de Saint-Gaudens, az Elysée-palota magas rangú francia tisztviselője, megértette a Herald történelmi jelentőségét Párizs számára.

A Párizsi Hírmondó, egy regény, egy lebilincselő történelmi dráma, amely ma is ugyanolyan aktuális, mint tegnap. Olyan történet, amelyet még soha nem meséltek el.