The Shepherd, the Volk, and the Middle Class: Transformations of Pastoral in German-Language Writing, 1750-1850
Elemzi a német nyelvű pásztorélet átalakulását a pásztorok idilli életének ábrázolásából a középosztály aggodalmainak és törekvéseinek hordozójává.
Az európai pásztorélet hagyománya Theokritosz idilljeihez és Vergilius eclogáihoz nyúlik vissza, amelyek a szerelmet és a művészetet kereső pásztorokat ábrázolták. Bár a pásztorok vagy általában a vidéki emberek élete továbbra is a pásztorélet látszólagos tárgya, Elystan Griffiths szerint az 1750 utáni német kontextusban a pásztorélet központi témája a kialakulóban lévő, nemzeti gondolkodású, kreatív középosztályé volt. Ezek az aggodalmak egyre sürgetőbbé váltak a francia forradalom okozta felfordulással és a kapitalista modernitás felemelkedésére adott válasz szükségességével szemben. A Pásztor, a nép és a középosztály nyomon követi, hogyan alakult át a pásztorélet a legnagyobb német nyelvű szerzők - köztük Gessner, "Maler" Müller, J. H. Voss, Goethe, Kleist, Mrike és Nestroy - műveiben komoly erkölcsi, politikai és társadalmi kérdések hordozójává. Viták folytak arról, hogy vajon a mai pásztorok alkalmasak-e arra, hogy megjelenjenek az irodalomban, vagy a pásztorélet tárgyai inkább az árkádiai őstörténet vagy a korai bibliai idők idealizált pásztorai legyenek.
A pasztorál így összefonódott az osztályok közötti kapcsolatok, a parasztság helyzete, a művészet természete és legfőképpen a felvilágosodás emancipációs ígérete közepette a gondolkodó szubjektum társadalmi korlátaival kapcsolatos kulturális és politikai kérdésekkel.