A patagóniai nyúl: A Memoir

Olvasói vélemények

Claude Lanzmann „A patagóniai nyúl” című memoárja részletes beszámolót nyújt a 20. századi Franciaország jelentős történelmi és kulturális eseményeivel összefonódó életéről. Miközben dicsérik Lanzmann gazdag tapasztalatait és meglátásait, néhány kritikus megjegyezte, hogy a könyv szerkezetével és a történetmesélés időnkénti arroganciájával vannak problémák.

⬤ Lanzmann életének és kapcsolatainak alapos feltárása, különösen olyan neves személyiségekkel, mint Sartre és de Beauvoir
⬤ élénk történelmi perspektívát nyújt
⬤ magával ragadó írói stílus
⬤ lenyűgöző betekintést nyújt a „Shoah” forgatásának kulisszái mögé
⬤ mélyen magába forduló és elgondolkodtató
⬤ jól lefordított és olvasmányos.

⬤ Töredezett kronológia és a folytonosság hiánya
⬤ egyes fejezeteket túlságosan részletesnek vagy önzőnek érezhetünk
⬤ a romantikus kapcsolatokra összpontosító középső fejezetek talán nem olyan lebilincselőek
⬤ hiányzik a tárgymutató, ami a történelmi hivatkozások szempontjából kevésbé hozzáférhetővé teszi a könyvet
⬤ egyes olvasók úgy érezték, hogy az elvárások alapján félrevezetik őket a könyv fókuszát illetően.

(16 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Patagonian Hare: A Memoir

Könyv tartalma:

Még ha száz életet élnék is, akkor sem lennék kimerült. Ezek a szavak Claude Lanzmann élményeinek intenzitását ragadják meg, egy olyan emberét, akinek tettei mindig is a lemondás tagadása volt: tizenhat évesen a francia ellenállás tagja, Jean-Paul Sartre barátja és Simone de Beauvoir szeretője, és olyan filmek rendezője, mint a filmtörténet egyik legfontosabb filmje, a Shoah.

Ezeken az oldalakon Lanzmann az élet himnuszát komponálja, amely az emlékezetből fakad, mégis egy regény ritmusát követi, amely éppoly viharos, mint amilyen energikus. A patagóniai nyúl egy olyan ember története, aki minden pillanatban az egzisztenciális kalandot kereste, aki mélyen elkötelezte magát amellett, amiben hisz, és aki életét csatává tette.

A Patagóniai nyúl Franciaországban első számú bestseller volt, és lefordították spanyol, német, olasz, héber, lengyel, holland és portugál nyelvre. Claude Lanzmann filmrendező briliáns memoárját széles körben mesterműként méltatták, a Le Monde oldalain igazi irodalmi és történelmi eseményként üdvözölték, Németországban pedig elnyerte a rangos Welt-Literaturpreis díjat.