The Philosophy of Exemplarity: Singularity, Particularity, and Self-Reference
Ez a könyv eredeti filozófiai perspektívát kínál a példamutatásról. Wittgenstein későbbi munkássága és Derrida dekonstrukciós elmélete által inspirálva azt állítja, hogy a példák nem statikus entitások, hanem inkább a szinguláris és univerzális pillanatok között ingadoznak.
Széles körű konszenzus van abban, hogy a példaértékű esetek közvetítenek az egyedi esetek és az egyetemes fogalmak vagy normák között. A könyv első részében Mcha azt állítja, hogy van egyfajta különbség az egyedi példák és az általános példák vagy paradigmák között. Minden példa részben egyben példa is, és fordítva. Továbbá kidolgoz egy parakomplett megközelítést az exemplumok logikájára, amely lehetővé teszi, hogy X egy exemplumáról ne mondhassuk sem azt, hogy az X, sem azt, hogy nem X. Ez a paradoxon strukturálisan izomorf a Russell-paradoxonnal, és hasonló módon kezelhető. A könyv második részében Mcha négy történeti tanulmányt mutat be, amelyek az első részben kifejtett gondolatokat példázzák. Ez a rész a Platón formáival kezdődik, amelyeket szabványok/paradigmákként értelmez, mielőtt Kant elméletét a reflektív ítéletről mint a példamutatás általános ismeretelméleti beszámolóját vizsgálná. Ezt követi Hegel partikularitás fogalmi mozzanatának és Kuhn paradigmafogalmának elemzése. A könyv annak a spekulatív hipotézisnek a megvitatásával zárul, amely szerint minden tudásunk paradigmákon alapul, amelyek a példamutatás logikáját követve sem nem igazak, sem nem hamisak.
A példamutatás filozófiája a nyelvfilozófia, a logika, a filozófiatörténet és az irodalomelmélet területén dolgozó tudósok és haladó hallgatók érdeklődésére tarthat számot.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)