The Pelican Island
"Montgomery összes verse közül a legjobb: ötletében a legeredetibb, kivitelében a legerősebb... Blackwood's Magazine Dél-Ausztrália csodálatos természeti gyöngyszeme, a Kenguru-sziget már jóval több mint egy évszázada inspirálja a helyieket, és mostanra kezd félelmetes nemzetközi hírnévre szert tenni.
Ritkán ismert azonban, hogy a két évszázaddal ezelőtt, 1814-ben megjelent Matthew Flinders utazásainak évkönyveiben szereplő legkorábbi említése elvetette az ihlet magvát a XIX. század egyik legnépszerűbb költője számára. James Montgomery, akit Lord Byron "jelentős zsenialitású emberként" méltatott, több évtizedes sikeres karriert futott be, és hatalmas népszerűségnek örvendett a brit közönség körében.
Verseiben a kor nemes ügyeiért küzdött, többek között a rabszolgaság eltörléséért a The West Indies című versében, és a kéményseprők körülményeinek javításáért a The Climbing-Boys' Soliloquies című versében. Népszerű volt azért is, mert nagy gyengédséggel és gondolati nyitottsággal megáldott költő volt, akit érdekeltek korának minden új tudományos felfedezése, a nagy és a kis politika, valamint azok a hitek, amelyek az emberiség szerinte legjobbját megalapozták. 1827-ben, amikor karrierje a csúcspontjára ért, egy utolsó hosszú verset alkotott, amely a koronázó dicsőségnek szánták.
Egy reformer minden rendkívüli energiáját és egy költő minden látásmódját összeszedve nekilátott A Pelikán-szigetnek. Egyfajta rögzítő angyal vagy szellem által elénk tárva a természet hihetetlen teremtő és pusztító erejéről, vad tengerekről és nyüzsgő jelenetekről szól, ahogy egy sziget a semmiből nő ki, mindenféle növények és lények népesítik be, egy hurrikán eltörli, majd más formában újjáalakul. Flinders a Kenguru-sziget ma Pelikán-lagúna néven ismert szigetecskéinek említése által ihletve ábrázolja, hogy szigete a pelikánok otthonává válik, ahová fészkelni és kicsinyeket nevelni jönnek, és ahová meghalni is visszatérnek.
Később emberek érkeznek a szigetére, és a történet megváltozik, tükrözve Montgomery aggodalmait a mi hatalmunkkal és brutalitásunkkal kapcsolatban, és azt is, amit ő szükségesnek látott megvilágosodásunkban és a hithez való folyamodásunkban. Toronymagas nyelvezetben és erőteljes megfogalmazásban merengő ritmusú és sodró lendületű erőművet alkot, melyben a gondolatok és a színek intenzitása nagy filozófiai terjedelemmel és emberséggel párosul.
