A penge ragyogása

Olvasói vélemények

A könyvet dicsérik erőteljes, közérthető írásmódja és a szerző félelem nélküli őszintesége miatt, amely lehetővé teszi az olvasók számára, hogy mélyen foglalkozzanak a faji és empátiával kapcsolatos fontos és gyakran nehéz témákkal.

Gyönyörűen megalkotott, mélyen elgondolkodtató és nagyon is átélhető; Collier írása sebezhetőségre és elmélkedésre hív. A versek jól kidolgozottak, üzenetükben sürgetőek, és elősegítik a kapcsolat és a megértés érzését.

A kritikákban egyiket sem említik külön, de a téma kihívást jelenthet egyes olvasók számára, akik tagadásban vannak a bemutatott kérdésekkel kapcsolatban.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Gleaming of the Blade

Könyv tartalma:

A szerkesztők válogatása a Frost Place szövegkönyv-pályázatról.

Christian J. Collier tanúságtevő versei olyan éles látásmóddal rendelkeznek, amely a téma mélyére hatol. A PENGŐ LÁTÁSA a fekete férfiasságot vizsgálja a mai amerikai délen, a múlt lappangó szellemei mellett, és azt, milyen érzés feketének lenni egy olyan országban, amelynek megosztottsága és küzdelmei a civilizáció végét is jelezhetik. Ezek a versek nem riadnak vissza, kérdőre vonják a durva igazságtalanságokat, és megküzdenek a mai Amerika igazságával, amely igazság néha gyönyörű, néha pedig maró.

"Ami nem ölt meg engem, / ahhoz tartozom most" - írja Christian J. Collier a THE GLEAMING OF THE BLADE-ben, és talán nincs is jobb szó arra, mit jelent feketeként és férfiként, fetisizálva és elutasítva, gyűlölve és szeretve túlélni a Délt. Ezek a versek rasszista apák tulajdonában lévő városokban való felnőtté válást írnak le, rendőröket, akiknek nem elsütött fegyvere kísérti az ember ébrenléti álmait, és nőket, akik olyan ígéreteket tesznek fekete szeretőiknek, amelyeket a fehér kiváltságok nem engednek betartani. Van itt fájdalom, de remény is. Vannak csúnya igazságok, amelyekbe egyenesen a "kék patakok" szemébe kell nézni, de van szépség is. És vannak emberek, akik soha nem jutnak ki élve, akik a felsőbbrendűség, a fehér düh és a rendőrállam keze által halnak meg, de itt van egy költő hangja is, aki egy dallal emelkedik ki mindezek zajából. --Destiny O. Birdsong.

E verseket eltűnt istenek, megszakadt kapcsolatok és túl sok túl korán elvett élet teste kísérti, Christian J. Collier agyában eltemetve. A családnevek véres patakok alakját öltik magukra. Hazugságokat mondanak, hogy megmentsék a szeretőt. Mégis annyi élet van itt is. Az átélés kétes kiváltsága, hogy a túloldalon is tudunk róla beszélni, és ez a versgyűjtemény ezt gyönyörűen teszi. --Bao Phi.

Christian J. Collier A KARDÁK LÁTOGATÁSA a fekete élet és szerelem mindennapi örömeinek és fájdalmainak győzedelmes vizsgálata. Collier látásmódja rendíthetetlen, az, hogy nem hajlandó félrenézni attól, ami árt nekünk, e remek mű első diadala, egyszerre tanúságtétel és provokáció. 'Én // egy olyan sebben élek, amelyet senki más nem láthat' - írja a költő, bár az ő bűvöletében halljuk és érezzük ezt a sebet ezekben a csípős, harsogó versekben, olyan megcáfolhatatlanul, hogy megértjük, hogy a miénk is. Megrendített ez a kötet, és egyszerre örültem neki - hogy Collierben egy olyan új hangot találtam, akit, már tudom, egy ideig hallgatni fogok. --Charif Shanahan.

Költészet. Afrikai és afroamerikai tanulmányok.