A pénz színe: Fekete bankok és a faji vagyonkülönbség

Olvasói vélemények

A könyv részletesen vizsgálja a faji politikáknak az Egyesült Államokban tapasztalható gazdasági egyenlőtlenségekre gyakorolt történelmi és jelenlegi hatását, különös tekintettel a bankszektor szerepére és a vagyon fogalmára a fekete amerikaiak körében. A szerző, Mehrsa Baradaran kiterjedt kutatással tárja fel a gazdasági struktúrákkal összefonódó rendszerszintű rasszizmusról szóló kényelmetlen igazságokat.

A könyv jól kutatott és tanulságos, új betekintést nyújt a faji vagyoni különbségekbe és a történelmi igazságtalanságokba. A recenzensek dicsérik a lebilincselő prózát, az információk mélységét, valamint azt a képességét, hogy gondolkodásra késztet és cselekvésre ösztönöz a társadalmi igazságossággal kapcsolatos kérdésekben. Sokan jelentős és szükséges olvasmánynak tartják az amerikai faji és gazdasági viszonyok összetettségének megértéséhez.

Néhány olvasó szerint a könyv ismétlődő és túlságosan hosszú, és úgy vélték, hogy tömörebben is közvetíthette volna az üzeneteit. Néhány kritika kiemelte az idézetekre való támaszkodást, amelyeket egyes olvasók szükségtelennek vagy unalmasnak találtak. Emellett néhányan csalódottságuknak adtak hangot bizonyos témák megközelítése miatt, megjegyezve, hogy hiányoznak az előíró jellegű megoldások.

(150 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Color of Money: Black Banks and the Racial Wealth Gap

Könyv tartalma:

Amikor 1863-ban aláírták az emancipációs kiáltványt, a fekete közösség az Egyesült Államok teljes vagyonának kevesebb mint egy százalékát birtokolta. Több mint 150 évvel később ez a szám alig változott. A pénz színe ennek a faji vagyoni különbségnek a fennmaradását vizsgálja a fekete közösség vagyontermelőire, a fekete bankokra összpontosítva. Mehrsa Baradaran ezeket az intézményeket az idők folyamán vizsgálva megkérdőjelezi azt a mítoszt, hogy a fekete közösségek valaha is fel tudtak volna halmozni vagyont egy szegregált gazdaságban. Ehelyett a lakhatási szegregáció, a rasszizmus és a Jim Crow hitelpolitika elkerülhetetlen, de nehezen felismerhető gazdasági csapdát hozott létre a fekete közösségek és bankjaik számára.

A fekete banki tevékenység 22-es csapdája az, hogy éppen azok az intézmények, amelyeknek segíteniük kellett volna a közösségeket a diszkrimináció és a szegregáció okozta mély szegénységből való kilábalásban, elkerülhetetlenül ugyanannak a szegénységnek az áldozataivá váltak. A fekete bankok nemhogy nem tudták "ellenőrizni a fekete dollárt" a banki betétgyűjtés és hitelezés dinamikája miatt, hanem a fekete tőkét fehér bankokba vezették, a fekete gazdaságnak pedig a maradékot hagyták.

Baradaran megkérdőjelezi azt a régóta fennálló elképzelést, hogy a fekete banki és közösségi önsegélyezés a megoldás a faji vagyoni különbségekre. Ezek a kezdeményezések hatékony politikai csaliként működtek, hogy elkerüljék az alapvető reformokat és a faji jogorvoslatot. A múltbeli politikák gyümölcseit és a banki tevékenység működését vizsgálva a szegregált gazdaságban világossá teszi, hogy csak a banki tevékenység és a fekete közösségek kapcsolatának merészebb, reálisabb felfogása vethet véget a szegénység körforgásának és segítheti elő a feketék gazdagodását.