A pénzügyek vége

Olvasói vélemények

A könyv a pénzügyi rendszer kritikai vizsgálatát mutatja be, kiemelve annak történelmi összefüggéseit, és reformokat javasol az ismétlődő válságok kezelésére. Megkérdőjelezi a pénzről, a hitelről és a pénzügyi piacok gazdaságban betöltött szerepéről alkotott hagyományos nézeteket, és azt sugallja, hogy egy másfajta keretrendszer stabilabb gazdasági gyakorlatot eredményezhetne.

Egyedülálló és mélyreható kritikát nyújt a jelenlegi pénzügyi rendszerről, megkérdőjelezve a bevett dogmákat.

Történelmi elemzést nyújt, amely segít megérteni, hogyan alakult ki a pénzügyi válság az idők során.

(19 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The End of Finance

Könyv tartalma:

Két kiváló olasz közgazdász új könyve rendkívül eredeti módon járul hozzá a pénzügyi válság eredetének és utóhatásainak megértéséhez. A szerzők rámutatnak, hogy a közelmúltbeli pénzügyi válságot nem lehet egyszerűen a másodlagos jelzáloghitelek piacának hibás működéseként értelmezni: sokkal inkább egy sokkal alapvetőbb, hosszabb időn keresztül zajló átalakulásban gyökerezik, amely magának a pénzügynek a természetében játszódik le.

A pénzügyek "célja" vagy rendeltetése azokban a társadalmi intézményekben rejlik, amelyek lehetővé teszik a fizetési ígéretek megtételét és elfogadását - azaz az adósságszerződések létrehozását és meghatározott időn belüli felmondását. Amato és Fantacci azzal érvel, hogy a modern pénzügyi rendszer fejleményei, amelyek révén az adósságokat értékpapírosítják, veszélybe sodorták ezt az alapvető hitel/adósság struktúrát. Az az illúzió alakult ki, hogy az adósságok általánosan likvidek abban az értelemben, hogy nem kell kiváltani őket, hanem folyamatosan tovább lehet őket értékesíteni az egyre kiterjedtebb globális piacokon.

Ami látszólag csökkentette a nemfizetés kockázatát az egyes szereplők számára, valójában növelte a rendszer egészének törékenységét. A szerzők ennek a mélyreható átalakulásnak az eredetét visszavezetik az időben, nemcsak az 1980-as és 90-es évek neoliberális reformjaihoz, hanem a kapitalista pénzügyek születéséig, a XVI.

és XVII. századi kereskedőhálózatokig.

Ez a hosszú történelmi távlat és a pénzügyek természetének mélyreható elemzése lehetővé teszi a szerzők számára, hogy a ma előttünk álló kihívásokat újszerű módon kezeljék - nem egyszerűen a meglévő mechanizmusok átalakításával, hanem inkább azzal a mélyebb kérdéssel, hogy hogyan lehetne olyan intézményeket létrehozni, amelyekben a pénzügyek betölthetnék alapvető funkcióikat.