Financial Markets in the Capitalist Process
A pénzügyi elméletnek a statikus, időtlen, egyensúlyi elemzéssel való foglalatossága olyan ortodoxiát eredményezett, amely elkerüli a világ bizonytalanságából adódó problémákat. Ez a munka új perspektívákat teremt, amelyekből a kortárs pénzügyi elméletet értékelni lehet. Visszhangozva Keynes megfigyelését, miszerint "Az emberi döntések... nem függhetnek szigorú matematikai várakozásoktól", Douglas Vickers elmagyarázza, miért nem olyan körülmények között születik a legtöbb közgazdasági és pénzügyi döntés, amelyekre a valószínűségszámítás alkalmazható.
A szerző egy "új realizmust" javasol a pénzügyi elméletben, amely figyelembe veszi a személyes és gazdasági döntések bizonytalanságát. Mind az üzleti vállalkozások, mind a pénzügyi befektetők - állítja - fontos perspektívát nyernek alternatíváikról, ha a pénzügyi piacok átmeneti, egyensúlyhiányos folyamataira összpontosítanak, ahelyett, hogy azok szupponált egyensúlyi feltételeire összpontosítanának. Ez a gazdasági döntések esetében az "idő" valódi operatív értelemben vett "történelmi", nem pedig pusztán logikai változóként való értelmezését jelenti. A valószínűség fogalmát a lehetőség fogalmával kell felváltani, azzal a fogalommal, amelyet a brit közgazdász, G. L. S. Shackle "potenciális meglepetésnek" nevezett.
Az I. részben Vickers innovatív megközelítése a valós és pénzügyi piacokon előforduló "hamis kereskedés" alapos tanulmányozásához vezet. A II. rész a pénzügyi eszközárak egyensúlyi elméletének kifejtését és értékelését tartalmazza. Az új analitikai apparátust a Ill. rész a vállalati befektetési döntéshozatalra és a pénzügyi eszközportfóliók kiválasztására, valamint az eszközkereskedelem és a portfólióösszetétel változásainak kérdéseire alkalmazza.
A Tudományos és konstruktív munka, a Pénzpiacok a kapitalista folyamatban még hosszú évekig vitákat fog generálni a szakemberek körében és vitákat a hallgatók körében.