Olvasói vélemények
Összegzés:Hanneke Grootenboer „A perspektíva retorikája” című könyve nagy visszhangot váltott ki a holland csendélet és annak filozófiai vonatkozásainak mélyreható feltárása miatt, és különösen a fenomenológia és a művészetelmélet iránt érdeklődők számára vonzó. Kritikát kapott azonban a színes nyomatokról szóló félrevezető leírások miatt, és van néhány probléma a tipográfiával és az alkalmi olvasók számára való hozzáférhetőséggel kapcsolatban.
Előnyök:⬤ A holland csendélet és a filozófiai gondolatok lebilincselő és éleslátó feltárása.
⬤ Jól megírt és érthető, még azok számára is, akik nem járatosak a művészetelméletben.
⬤ A posztmodern elméletek szintézisével új perspektívát kínál.
⬤ Értékes meglátásokat nyújt művészek és komoly festők számára, saját munkájuk mélyebb feltárására ösztönözve őket.
⬤ Ideális a művészet és a filozófia metszéspontja iránt érdeklődő olvasók számára.
Hátrányok:⬤ Félrevezető leírás a színes nyomatok jelenlétével kapcsolatban; sokan vártak színes galériákat, amelyek nem szerepelnek.
⬤ Néhány olvasó sűrűnek és kihívásnak találta a szöveget, amely a posztmodern elemzéssel kapcsolatos előzetes ismereteket igényel.
⬤ A kis betűméret megnehezíti az olvasást.
⬤ A fekete-fehér ábrák gyenge minősége, ami néhány olvasónak csalódást okozott.
(9 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Rhetoric of Perspective: Realism and Illusionism in Seventeenth-Century Dutch Still-Life Painting
Könyv tartalma:
A perspektíva határozza meg, hogy mi, nézők hogyan érzékeljük a festészetet. Meggyőződhetünk arról, hogy egy tál gyümölcsöt vagy egy férfit egy szobában ábrázoló festmény valóságosnak tűnik azáltal, ahogyan ezeket a tárgyakat ábrázolják. Hasonlóképpen, a perspektíva trükkje megakadályozhatja, hogy elmerüljünk egy jelenetben. A kortárs kritikai elméletet a XVII. századi holland vizuális kultúra közeli olvasatával összekapcsolva A perspektíva retorikája azt állítja, hogy a festészet a gondolkodás egy formája, és hogy a perspektíva a kép nyelveként működik.
Hanneke Grootenboer egy lenyűgöző színes galéria segítségével a perspektíva új elméletét javasolja, amely a nem narratív csendélet, a trompe l'oeil és az anamorfikus képek fenomenológiai aspektusain alapul. Grootenboer játékos és hipnotikus barokk képekre támaszkodva jellemzi az általa „kifinomult csalásnak” nevezett képeket, és azt állítja, hogy a festészet sokkal inkább a vizuális ábrázolásról szól, mint a feltételezett tárgyakról.
A perspektívának a képi ábrázolásra, a nézés aktusára és a festészet igazságának megértésére gyakorolt hatásáról szóló eredeti elméletet kínálva Grootenboer megmutatja, hogy ezek a festmények egyszerre kérdőjelezik meg a reprezentáció státuszát és tárják fel az érzékelés határait és hitelességét.
„Elegáns és tiszteletre méltó szintézis.” - Keith Miller, Times Literary Supplement.
