A plébánia és a kápolna a középkori Nagy-Britanniában és Norvégiában

Eredeti címe:

The Parish and the Chapel in Medieval Britain and Norway

Könyv tartalma:

A kápolnák interdiszciplináris tanulmányozása összetettebb és teljesebb képet ad az egyházzal és a kereszténységgel való kapcsolatról a középkorban.

A XI. és XII. századtól kezdve a latin kereszténység mind intézményi, mind kulturális szempontból egyre inkább Rómára és a pápaságra összpontosított. E változások egyik kulcseleme a lelkipásztori gondoskodással, valamint a gyakorlatok és a hitek egységesítésével kapcsolatos növekvő aggodalom volt. Míg azonban a plébániatemplomok jelentős tudományos figyelmet kaptak, a kápolnákat nagyrészt elhanyagolták, annak ellenére, hogy a középkori Nagy-Britannia és Norvégia tájain széles körben elterjedtek, a falvaktól a kastélyokig mindenhol megtalálhatóak voltak, és sokak életének középpontjában álltak.

Ez a könyv, a téma első nagyobb összehasonlító tanulmánya azzal kezdi, hogy megvizsgálja, mi volt a kápolna, kik voltak azok, és mi volt a céljuk. A régészeti maradványok, a tágabb plébániai táj - települések, közlekedés és földrajz -, valamint történelmi feljegyzések, például pápai levelek segítségével a kápolnákat funkciójuk és a plébániatemplommal való kapcsolatuk szerint kategorizálja, megmutatva, hogy sokkal többféle célt szolgáltak, mint azt korábban feltételezték. A szerző azt is megvizsgálja, hogy az egységesítésre való törekvés hatással volt-e a brit és norvég vallási tájképre, és azt állítja, hogy kevés bizonyíték van arra, hogy a vikingek hatással voltak a kápolnák szervezésére a Brit-szigeteken, a bizonyítékok inkább a már meglévő szervezetek és helyi kultuszok skandináv átvételére utalnak.

Sarah Thomas a Glasgow-i Egyetemen szerzett doktori címet; jelenleg a Stirlingi Egyetem posztdoktori kutatója.