A pokol árnyalatai: Halál és túlvilág az Ószövetségben

Olvasói vélemények

A könyv kimerítően vizsgálja a Sheol fogalmát a héber Bibliában, kitérve a halálról és a túlvilági életről alkotott nézetekre, de kritika éri, hogy nem foglalkozik kellőképpen a Sheolban történő büntetéssel kapcsolatos központi kérdésekkel. Néhány száraz tudományos rész ellenére számos recenzens dicsérte a könyv alaposságát és referenciaként való hasznosságát.

⬤ A héber Biblia Sheolra vonatkozó hivatkozásainak alapos feldolgozása.
⬤ Átfogó és informatív értekezés az ókori izraeliták halálról és túlvilági életről alkotott nézeteiről.
⬤ Kiváló referenciaeszköz részletes tárgymutatóval.
⬤ Hasznos a Sheolról és a halál utáni életről alkotott bibliai nézetek ellentmondásainak megértéséhez.
⬤ Jól szervezett szerkezet, tudományos kommentárokkal.

⬤ Hiányzik a sheolbeli kínszenvedéssel kapcsolatos központi kérdések mélyreható vizsgálata.
⬤ A könyv egyes részei szárazak és túlságosan tudományosak.
⬤ Az írásmód egyenetlen, a népszerű és a tudományos hangnem között váltakozik.
⬤ A túlvilági életről szóló, exil előtti zsidó hiedelmek korlátozott feltárása.

(12 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Shades of Sheol: Death and Afterlife in the Old Testament

Könyv tartalma:

"Mert a halálban nincs rólad emlékezet; a pokolban ki dicsérhet téged? " (Zsoltárok 6:5)

⬤ A halál mély és összetett téma. Hogyan reagáltak rá az izraeliták?

⬤ A halottak nyilvánvalóan a Seholba kerültek. Hol és mi volt az?

⬤ A Sheol lakóit néha "árnyékoknak" nevezik. Mire utal ez?

⬤ Sok ősi nép tisztelte az őseiket. Az izraeliták is ezt tették?

⬤ Elképzelte bárki is a pozitív túlvilági életet? Ha igen, milyen formában?

⬤ Mi a helyzet a feltámadással? Hogyan és mikor alakult ki ez a hit?

Philip S. Johnston ezeket és más kérdéseket vizsgál. Megvizsgálja a halálról és a halál utáni életről alkotott izraelita nézeteket, ahogyan azok a héber Bibliában és a tárgyi emlékekben tükröződnek, és ezeket kulturális, irodalmi és teológiai összefüggéseikbe helyezi.

Johnston részletesen érvel amellett, hogy az izraeliták nem foglalkoztak annyira az alvilággal vagy a halottakkal, mint ahogyan azt néhány tudós a közelmúltban állította. Ehelyett az a hitük, hogy Jahve az élők Istene, és hogy a Sehol el van tőle vágva, végül egy pozitív túlvilági élet reményéhez vezetett.

Ez a fontos tanulmány új megvilágításba helyezi az izraelita hitet egy olyan területen, amely a keresztény hit későbbi fejlődése szempontjából központi jelentőségű.