Olvasói vélemények
Összegzés:Rod Sadler „A pokolba kell mennem” című könyve általában pozitív visszhangot váltott ki, mivel lebilincselően ír és alaposan feltár egy történelmi bűntényt a michigani Williamstonban. Az olvasók nagyra értékelik a helyi történelemhez való kapcsolódást, valamint az események és a szereplők szemléletes leírását, bár néhány kritika kiemeli a bűntény központi figurájára való összpontosítás hiányát és a szükségtelen töltelékanyagot.
Előnyök:⬤ Jól megírt
⬤ lebilincselő elbeszélés
⬤ élénk leírások
⬤ erős kapcsolat a michigani történelemhez
⬤ a bűntény és a szereplők jó feltárása
⬤ élvezetes a környékbeliek számára
⬤ kontextust nyújt a korszakról és a helyi bűnüldözésről.
Hátrányok:⬤ Hiányzik a fő téma mélysége, Martha Haney
⬤ olyan töltelékanyagot tartalmaz, amely elvonja a figyelmet a fő történetről
⬤ néhány idézetek nélkül bemutatott spekuláció befolyásolja a hitelességet
⬤ időnként ismétlődik
⬤ előnyére válhatna a tömörebb fókusz.
(49 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
To Hell I Must Go: The True Story of Michigan's Lizzie Borden
Könyv tartalma:
1897-ben egy hűvös tavaszi napon Alfred Haney elhagyta a michigani Williamstonban lévő otthonát, hogy megkeresse a napi fizetését. Tudta, hogy felesége furcsa viselkedése egyre gyakoribbá vált, és azt tervezte, hogy felkeresi a városi orvost, de a nő biztosította, hogy sokkal jobban érzi magát.
Helyette másnap mennek majd el. Amikor aznap később hazatért, egy olyan hátborzongató gyilkosságra bukkant, amely annyira bizarr volt, hogy az egész közösséget alapjaiban rázta meg. Az anyja levágott feje a vacsoraasztalra volt helyezve, kétoldalt késsel és villával díszítve.
A közelben feküdt az idős asszony petróleummal átitatott és felgyújtott holtteste.
Alfred Haney sikoltozva rohant ki a házból a törvényt keresve, és miközben a szomszédok megpróbálták eloltani a parázsló, lefejezett holttestet, Haney felesége, Martha kivonult a hátsó udvarra, és vadul ásni kezdett a kezével. Nem sokkal a felfedezés után megérkezett a seriff helyettese, aki őrizetbe vette Marthát, és a helyi börtönben, a faluházban helyezte el.
Az Ingham megyei seriff, John Rehle, akit választói csak J. J.-ként ismertek, vonattal érkezett, és szemügyre vette a vérengzést. Ő és a helyettese felfedezték a gyilkos fegyvert, egy baltát, amelyet néhány deszka mögé rejtettek a hátsó lépcső alatt.
Rehle halottkémi vizsgálatot szervezett, amelyet a házban tartottak, ahol az idős asszony holtteste feküdt. A helyi orvosok, hogy megpróbálják megállapítani a nő elmeállapotát a bűncselekmény idején, kihallgatták a gyilkos asszonyt. Elmondta, hogy gyakran beszélt a saját halott édesanyjával, és az anyja azt mondta neki, hogy ölje meg az öregasszonyt.
A következő napokban bírósági tárgyalások döntöttek a végső sorsáról. Egy három orvosból álló bizottságot bíztak meg azzal, hogy állapítsa meg a nő beszámíthatóságát.
Végül nem került sor vádemelésre. A nőt elmebetegnek ítélték, és a veszélyes és bűnözői elmebetegek michigani otthonába, Ioniába vitték. Mi késztette Martha Haneyt arra, hogy bekattanjon és lefejezze az anyósát? Vajon kezdettől fogva őrült volt? Vajon a családon belüli erőszak hatotta át rövid életét? Vagy az e.
