From Civil to Political Religion: The Intersection of Culture, Religion and Politics
A vallás és a politikai rend közötti kötelékeknek a felvilágosodás által előidézett felbomlása miatt Jean-Jacques Rousseau egy "új" vallást (polgári vallás) dolgozott ki, amelyet az állam a polgári egység megerősítésére használhatott. Emile Durkheim ezzel szemben a polgári vallást magából a társadalomból eredő spontán jelenségnek - egy nép önazonosságát vagy önmeghatározását kifejező, nem kényszerítő erőnek - fogta fel. 1967-ben Robert Bellah amerikai szociológus újra felfedezte a fogalmat, és durkheimi formájában alkalmazta az amerikai társadalomra.
Bellah publikálása óta a legtöbb szerző a polgári vallást a társadalom állítólagos "spontán" integratív szerepével próbálja magyarázni. Hangsúlyozták a fogalom vallási és kulturális dimenzióját, de nem fordítottak kellő figyelmet politikai-ideológiai alapjaira. Így a civil vallás kényszerítő potenciálja kevés figyelmet kapott, vagy tévesen a harmadik világ országaira vonatkoztatták.
Cristi kritikát fogalmaz meg a polgári vallás tézisével kapcsolatban, és azonosítja a témával foglalkozó szakirodalom legalapvetőbb hiányosságait. Bellah durkheimi koncepciójának és Rousseau eredeti megfogalmazásának szembeállításával a szerző feltárja az előbbi kétes fogalmi és empirikus alapját. Rousseau és Durkheim klasszikus megközelítéseinek újraértelmezése fényében rámutat Bellah tézisének újragondolásának szükségességére, és kritikáját az államilag irányított polgári vallások rövid összehasonlító áttekintésével, valamint a Pinochet-féle Chile polgári vallásának tanulságos esettanulmányával támasztja alá.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)