A polinéziaiak megszállása: A telepes gyarmati fehérség tudománya Hawaiin és Óceániában

Olvasói vélemények

A könyv átfogóan vizsgálja a gyarmatosítás hatásait, valamint az identitás és az ellenállás dinamikáját az őslakosok körében, de kritikák érik a kortárs hawaii társadalom negatívnak vélt ábrázolása miatt. Míg néhány olvasó tanulságosnak és jól megalapozottnak találta, mások úgy vélték, hogy nem találta el a célt, mivel túlságosan a múltbeli igazságtalanságokra összpontosított, ahelyett, hogy a jelenlegi sikereket és ellenállóképességet ünnepelte volna.

A könyvet dicsérik azért, mert rendkívül jól átgondolt és kutatott, és hatékonyan magyarázza el a neokoloniális társadalom dinamikáját, valamint azt, hogy ezek hogyan kapcsolódnak a fehérség struktúráihoz. Elismeri az interszekcionalitás szerepét, különösen a nemek között, és meggyőző példákat mutat be a modern őslakosok ellenállására. Az olvasó magával ragadónak és hatásosnak találta, az én és az identitás magával ragadó feltárásával.

A kritikusok szerint a könyv a mai hawaii életről alkotott negatív képet népszerűsíti, és figyelmen kívül hagyja a modern hawaiiak fejlődését és eredményeit. Egyes olvasók örömtelennek és rasszistának tartják, akik úgy érzik, hogy szükségtelenül kiemeli a történelmi igazságtalanságokat, miközben figyelmen kívül hagyja a jelenlegi valóságot, például a mai hawaiiak javuló életszínvonalát és lehetőségeit.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Possessing Polynesians: The Science of Settler Colonial Whiteness in Hawai`i and Oceania

Könyv tartalma:

A csendes-óceáni őslakosokkal való legkorábbi találkozásaik óta a fehér európaiak és amerikaiak a polinéziaiak faji eredetével azonosultak, és azt állították, hogy fajilag majdnem fehérek, és azt feltételezték, hogy mediterrán vagy árja származásúak. A Possessing Polynesians című könyvében Maile Arvin ezt a faji megkülönböztetést a telepes kolonializmus kontextusában elemzi Polinéziában, különösen Hawaiin.

Arvin amellett érvel, hogy a fehérségen keresztül történő birtoklás logikája élteti a telepes kolonializmust, amelynek révén mind Polinézia (a hely), mind a polinézek (az emberek) a fehérség egzotikus, feminizált tartozékává válnak. A fehérséget Polinézia őslakosának tekintve a fehér telepesek számára biztosították a polinéziai földek és erőforrások igénybevételéhez szükséges indoklást.

A tulajdonnak tekintett polinéziaiakat megtagadták és továbbra is megtagadják tőlük a fehérség kiváltságait. A polinéziaiak azonban régóta vitatják ezeket az osztályozásokat, igényeket és kulturális reprezentációkat, és Arvin bemutatja, hogy a fehér telepesek logikájával szembeni ellenállásuk és elutasításuk hogyan újította meg az elismerés őslakos formáit.