The Language(s) of Politics: Multilingual Policy-Making in the European Union
A többnyelvűség a világ számos politikai kontextusában folyamatosan jelen van, beleértve a többnyelvű államokat és a nemzetközi szervezeteket is. A globalizált világban az is egyre fontosabb valóság, hogy a következetes politikai döntésekről olyan politikusok tárgyalnak, akiknek nem közös az anyanyelvük.
Nils Ringe az Európai Unió esete alapján vizsgálja, hogy a politikusok közös idegen nyelvekre és fordítási szolgáltatásokra való támaszkodása hogyan befolyásolja a politikát és a politikaalkotást. Az EU főbb intézményeiben közel 100 döntéshozóval és nyelvi szolgáltatóval készített mélyinterjúk, valamint a kvantitatív és nyelvészeti adatok azt mutatják, hogy a többnyelvűség az uniós politika szerves, mindenütt jelenlévő és következetes jellemzője, és szemléletesen illusztrálják, hogyan befolyásolja a politikai interakciókat, tanácskozásokat és tárgyalásokat. A nyelv és a politika metszéspontjával foglalkozó meglévő kutatások azt sugallják, hogy a többnyelvűség konfliktusosabbá teszi az uniós politikát.
Ez azonban nem így van. Ehelyett a többnyelvűség depolitizálja a politikai döntéshozatalt, azaz csökkenti annak politikai jellegét és konfliktuspotenciálját.
Ez azért van így, mert mind az idegen nyelvhasználat, mind a fordításra való hagyatkozás egyszerű, haszonelvű, semlegesített és közösen használt kifejezéseket és frázisokat tartalmazó kommunikációt eredményez, amely elrejti az uniós szereplők nemzeti és politikai hátterét, preferenciáit és prioritásait. A politikai döntéshozók is hajlamosak figyelmen kívül hagyni a politikai töltetű nyelvezetet, mert az esetleg nem azt tükrözi, amit a beszélő mondani akart, és a nyelvek közötti összhang szükségessége korlátozza őket abban, hogy homályos vagy kétértelmű nyelvezetet használjanak a nézeteltérések elsimítására.
